Az ember Antonini háta mögé ment, lefogta, majd egy nagy kést a nyakához szorított

-Most meghalsz!

Kiabálta agresszíven. Majd egyszercsak egy lövést hallottak.

 

Eljött a reggel, Leitgebék a kórházban ébredtek összeverve.

-Héj! Hogy a fenébe kerültünk mi ide?

-Na szerinted? Verekedtünk, de szerencsére azok a barmok is itt vannak, akik elkezdték az egészet.

-Hát igen, ők jobban megérdemlik, mint mi.

-Nem kellett volna belekeverednünk és kész! Az a kettő meg ott éhen fog halni a pincében!

-Kit érdekelnek? Felőlem meg is dögölhetnek!

-Te tartod ott őket.

-Jólvan, fogd be!

 

Antonini mikor kinyitotta a szemét, azt sem tudta hol van, körülötte minden fehér volt és a mellette lévő ágyban feküdt valaki. Ekkor jött rá, hogy kórházban van és erős fájdalmai vannak. Amire utoljára emlékezett az a lövés volt meg a fájdalom. Onnantól minden elsötétült.

Az orvos benyitott hozzá.

-Látom magához tért. Adnom kell fájdalomcsillapítót. Gondolom fáj, ahol a lövés érte.

A golyó az oldalába fúródott, kapott fájdalomcsillapítót. Hamarosan hatni kezdett, így kevésbé érezte a fájdalmat. Pihennie kellett, de mielőtt lehunyta volna a szemét, rájött, hogy a mellette fekvő beteg ismerős neki, csak pontosan nem tudta ki az.

-Vajon ki lehet ez? Biztos, hogy már láttam.

Tisztán nem látszott, mert be volt kötve a feje, ugyanis nem régen súlyos balesetet szenvedett és azóta is kómában van. Antonini elaludt, nem bírt gondolkodni.

 

Nesta és Björn elindultak kiszabadítani Antoninit, mikor odaértek, látták, hogy az ablak tárva nyitva van. Benéztek, hogy megnézzék van-e bent valaki.

-Van itt valaki?

Válasz nem érkezett, ekkor Nesta odaszólt Björnhöz.

-Nincs itt senki, másszunk be, de a biztonság kedvéért legyünk óvatosak.

-Rendben!

Körülnéztek az egész házban, reménykedtek, hogy Antonini előkerül, de az esély egyre kisebb volt, ugyanis lehetséges, hogy megszokott, és ezért volt nyitva az ablak. Mert biztos nem marad itt, ha lehetősége van a szökésre.

-Sandro, szerintem Luca már elment. Nem véletlenül volt nyitva az ablak.

-Talán igazad van, de akkor miért nem hívott fel?

-Talán mert elvették tőle a telefont.

-Fülkéből is lehet.

-Nincs pénze, most biztos valahol csövel és az utcán alszik. Meg kell találnunk, mert megfagyhat éjszaka.

A pince ajtó is nyitva volt.

-Ide még nem nem néztünk be.

-Jó, de biztos, hogy nincs itt.

Azért benéztek, valóban nem volt ott senki, ezért elmentek.

-Értesíteni kell a rendőrséget. Mi van, ha ezek megölték?

Aggódott Nesta.

-Gondolod, hogy megtették?

-Ezzel fenyegettek, de fizettem nekik!

-Akkor csak nem ölték meg.

-És ha bántalmazták? Tudod, hogy ezeknek a szavuk nem sokat ér.

Elmentek a rendőrségre bejelenteni Luca Antonini eltűnését, így megkezdték utána a nyomozást.

Björn és Nesta Grazban maradtak, mivel Nesta úgy érezte, hogy még itt tartózkodik, és nagy bajban van. Ezért egyik éjszaka sem tudott normálisan aludni.

 

Este Antonini felébredt, még nem kelhetett fel, ugyanis reggel lesz a műtét, ekkor távolítják el a golyót a testéből. Folyamatosan nézte a szomszédágyon fekvő beteget, ha lekerülne róla a kötés, akkor rájönne ki az. Hamarosan hozták be neki a vacsorát.

-Itt a vacsora.

Elé tették.

-Köszönöm!

-Majd szóljon, ha még szüksége van valamire.

Mondta az ápolónő, majd távozott. Antonini megette, majd rávette magát, hogy felkeljen, hogy közelebbről megnézze a mellette fekvő beteget. Letette az asztalra a tálcát, majd közelebb ment hozzá. Ekkor jött rá, hogy Adam Lambert az, ami miatt teljesen kiakadt, ugyanis Leitgeb beváltotta a fenyegetését, és valóban meg akarta öletni, biztos volt benne, hogy csak ezért van itt. Pedig ő figyelmeztette.

Visszafeküdt az ágyába és sírni kezdett, magát hibáztatta, amiért mindig visszautasította Adamet és ő meg ezért nem akart neki hinni, ezért zavarta el. Azt gondolta, hogy ez most az ő lelkén szárad. Főleg azért is, mert megbízott benne és megakart szabadulni Adamtől.

-Minden miattam van, ha én nem állok le azzal az alakkal, akkor most nem lennénk itt! Hogy lehettem ennyire ostoba.

Bosszankodott magában, majd megkérdezi az orvostól, hogy milyen az állapota Adamnek, mikor fog magához térni, életben marad-e és, hogy mikor tér magához. Később be is jött az orvos, de már nem volt ereje, mert már félálomban volt, a láza is felment.

 

Nesta és Björn elmentek a boltba valami vacsorát venni, majd visszamentek a szállodába. Nesta felhívta Unát, már hiányzott neki a szerelme.

-Szia, drágám hogy vagy?

-Szia! Van hír már Lucáról?

-Az a helyzet, hogy most eltűnt, nincs az elrablóinál.

-Komolyan? Ők mit mondtak?

-Semmit, mert őket sem találtuk otthon.

-Remélem minél hamarabb előkerül.

-Drágám, nagyon hiányzol, de addig nem tudunk hazajönni, amíg elő nem kerül, vagy meg nem tudjuk mi történt vele.

-Livia szeretne veled beszélni, odaadom neki a telefont.

Átadta neki.

-Szia, mi van a kisfiammal?

Kérdezte aggódva az asszony.

-Semmi jó hír. Nyoma veszett, nincs az elrablóinál, őket sem találtuk otthon, de már értesítettük a rendőrséget, elkezdték már a nyomozást. Remélem hamarosan megtudunk valamit.

 

Leitgebéket reggel kiengedték a kórházból, indultak is haza.

-Szerinted mi lehet azzal a kettővel odalent? Két napja nem ettek és nem ittak.

-Túlélték! Ezek mindent túlélnek!

Mikor hazaértek, látták, hogy nyitva van az ablak. Leitgeb ezt mondta.

-Te nyitva hagytad az ablakot?

-Én biztos nem.

-Biztos, hogy te voltál. Én nem is szellőztettem.

-Én sem!

-Akkor betörtek.

Gyorsan betörtek, látszólag minden ugyanúgy állt, ahogyan hagyták, leszámítva a pince ajtót, ami nyitva volt. Leitgeb tiszta ideg lett, hogy megszöktek.

-Ezek megszöktek, feltörték a zárat.

-Örülj neki, lement róluk a gondod.

-Dehogyis! Így nem tudok pénzt kiszedni abból a Sandroból meg a buzi gyereket is meg akartam zsarolni a szőkével.

-De így is jól megszedted magad, ne izgasd magad rajtuk, megszöktek és kész.

-Nem érdekel, visszamegyek Milánóba és visszahozom őket!

 

A kórházban Adam végre magához tért, kinyitotta a szemét. Antoninit épp műtötték, ezért egyedül volt a kórteremben. Azt sem tudta hol van és mi történt vele. Akkor vették észre az orvosok, amikor Antoninit visszatolták a műtét után. Még nem ébredt fel az altatásból.

-Milyen jó hír! Magához tért Adam Lambert!

Mondta örömmel az orvos.

-Hol vagyok? Mi történt velem?

-Balesete volt, elég súlyos. A társát is ápolják, életveszélyes állapotban van, sokkal veszélyesebb, mint magának.

-Bármikor meghalhat?

-Igen.

-És én?

-Ön már túl van az életveszélyen.

Megkönnyebbült, az orvos hagyta egy kicsit pihenni. Adam átnézett a szomszéd ágyra, hogy megnézze ki fekszik ott. Azonnal felismerte Antoninit, akit továbbra is szeretett, de meg akarta leckéztetni.

-Szóval te is itt vagy? Na, most utolér téged a bosszúm, meg kell tanulnod, hogy Adam Lamberttel senki sem szórakozhat!

 

Nem sokkal később a magánnyomozó felhívta Nestát, mert gyanított valamit, ugyanis nem olyan rég azon a helyen járt, hol meglőtték. Épp a szomszéd mesélte el mi történt itt január 1-én hajnalban.

-Kiabálásokat hallottam, ezért kijöttem. Azt hittem részeg fiatalok vannak ott, de ennél sokkal rosszabbat láttam. Azt, hogy az egyik a másik nyakához tart egy hatalmas kést, miközben gyilkos szavakat mondott neki. Ekkor hirtelen messziről lövés következett be, ami az áldozatot találta el, akinél meg a kés volt, az elszaladt. Azonnal hívtam a mentőket. Ki is jöttek és kórházba szállították szerencsétlen fiút.

-Hogy nézett ki? Mennyi idős volt körülbelül?

-Fú, hát elég sötét volt, ezért nem nagyon láttam, de próbálom felidézni.

Gondolkodott egy percig.

-Hát barna haja lehetett, körülbelül nyakig érhetett neki, csak ennyire emlékszem.

-Értem, köszönöm!

És csak ezután értesítette Nestát.

-Lehetséges, hogy tudom hol van.

Nestának felcsillant a szeme, Björn kíváncsian nézett, mert ő nem hallotta mi mond a másik fél.

-Igen? Hol lehet?

-Találkoznunk kell, jobb ezt személyesen elmondani.

Megbeszélték a helyet, Björn is elkísérte.

-Nos, hát lehetséges, hogy kórházban van, mert a személyleírása passzolt, meglőtték szerencsétlent. Ne éljék még bele magukat, mert nem biztos, hogy ő volt az. Meg kell érdeklődni a kórházban.

-Rendben, akkor indulhatunk is.

Elmentek a kórházba, megkérdezték, hogy van-e Luca Antonini nevű betegük és volt. Nesta és Björn majd kiugrottak a bőrükből örömükben, de nem azért, mert kórházban volt, hanem, mert előkerült több nap keresés után. Azonnal be akartak hozzá menni.

-Be lehet menni hozzá?

-Igen, már jobban van!

-Menjünk!

Nesta megköszönte a nyomozónak.

-Köszönöm a munkáját, kifizetem a második részletet.

-Én köszönöm!

Fizetett neki, majd elment. Nesta és Björn meg bementek hozzá meglátogatni. Észrevették, hogy ott van Adam Lambert is.

-Ez mit keres itt?

-Fogalmam sincs. Sok itt a véletlen.

Odamentek Antoninihez, hogy üdvözöljék, nagyon örült neki, hogy itt vannak és majd végre hazamehet és nem kell abban a sötét pincében kuksolnia.

-Szia Luca! Csak, hogy megvagy!

-Sziasztok!

Megölelték egymást, Adam meg csak nézte őket.

-Hogy vagy? Mi történt veled?

-Meglőttek, de már eltávolították a testemből a golyót, hamarosan hazamehetek.

-Akkor jó lenne jó messzire elmenni és új életet kezdeni.

Nestának jött egy SMS. Ez állt benne: „Elmegyek, mert mást szeretek, de ő nem viszonozza. Nem lennénk boldogok, felbontom az eljegyzést, a gyűrűt az éjjeliszekrényeden hagytam. Meg akartalak várni, de fogalmam sincs mikor jössz, ezért kénytelen voltam ezt a megoldást választani. Nem azért megyek el, mert reménykedem benne, hogy észrevesz, hanem, mert nem lennénk boldogok, nem akarom tönkretenni az életedet, nem érdemellek meg téged. Te sokkal jobb lányt érdemelsz, mint én. Különben sem lehetnék azzal, akit szeretek, mert az egyik legnagyobb szemétség lenne a világon veled szemben.

Una”

Nesta szóhoz sem jutott, az összes öröme elszállt, mozdulni sem tudott, mert teljesen leblokkolt. Nem akart senkinek sem mondani semmit, Björn és Luca meg nem tudták mi történt vele hirtelen.

-Mi van veled, Sandro?

Kérdezte aggódva Björn.

-Hirtelen úgy elsápadtál! Rosszul vagy? Szóljak az orvosnak?

-Nem, nem! Dehogy! Most már jól vagyok, csak hirtelen megszédültem.

-Szólok az orvosnak!

-Nem kell, csak alacsony a vérnyomásom.

-Jó, te tudod!

Menniük kellett, mert lejárt a látogatási idő. Utána Antonini ezt kérdezte Adamtől.

-Adam, jól vagy?

-Hogy lennék jól? Balesetet szenvedtem.

-És te úgy gondolod, hogy véletlen baleset volt?

-Nem! Direkt volt!

-Most komolyan?

-Mit akarsz ezzel mondani? Mondd meg egyenesen és ne idegesítsél fel!

-Emlékszel, mikor figyelmeztettelek, hogy Leitgeb meg akar öletni. Milyen érdekes, hogy pont balesetet szenvedtetek és ő pont előtte szállt ki. Ugye, vele indultatok el?

-Igen, és valóban kiszállt.

-És nem gyanús ez neked?

-Nem tudom honnan szedted ezt a baromságot, de nagyon idegesít. Bizonyítsd be és akkor elhiszem neked!

-Nem tudom, de nekem mondta, hogy mindenképp megölet téged, ezért nem akartam, hogy elmenj. Be kell vallanom valamit: miattam volt az egész, kérlek bocsáss meg nekem, én kevertelek ilyen bajba! Ugye meg tudsz bocsátani, örök életemben kísérteni fog ez. Én kértem meg, hogy szabadítson meg tőled.