Huszonkilencedik rész

2013 január 11, péntek

Az ember Antonini háta mögé ment, lefogta, majd egy nagy kést a nyakához szorított

-Most meghalsz!

Kiabálta agresszíven. Majd egyszercsak egy lövést hallottak.

 

Eljött a reggel, Leitgebék a kórházban ébredtek összeverve.

-Héj! Hogy a fenébe kerültünk mi ide?

-Na szerinted? Verekedtünk, de szerencsére azok a barmok is itt vannak, akik elkezdték az egészet.

-Hát igen, ők jobban megérdemlik, mint mi.

-Nem kellett volna belekeverednünk és kész! Az a kettő meg ott éhen fog halni a pincében!

-Kit érdekelnek? Felőlem meg is dögölhetnek!

-Te tartod ott őket.

-Jólvan, fogd be!

 

Antonini mikor kinyitotta a szemét, azt sem tudta hol van, körülötte minden fehér volt és a mellette lévő ágyban feküdt valaki. Ekkor jött rá, hogy kórházban van és erős fájdalmai vannak. Amire utoljára emlékezett az a lövés volt meg a fájdalom. Onnantól minden elsötétült.

Az orvos benyitott hozzá.

-Látom magához tért. Adnom kell fájdalomcsillapítót. Gondolom fáj, ahol a lövés érte.

A golyó az oldalába fúródott, kapott fájdalomcsillapítót. Hamarosan hatni kezdett, így kevésbé érezte a fájdalmat. Pihennie kellett, de mielőtt lehunyta volna a szemét, rájött, hogy a mellette fekvő beteg ismerős neki, csak pontosan nem tudta ki az.

-Vajon ki lehet ez? Biztos, hogy már láttam.

Tisztán nem látszott, mert be volt kötve a feje, ugyanis nem régen súlyos balesetet szenvedett és azóta is kómában van. Antonini elaludt, nem bírt gondolkodni.

 

Nesta és Björn elindultak kiszabadítani Antoninit, mikor odaértek, látták, hogy az ablak tárva nyitva van. Benéztek, hogy megnézzék van-e bent valaki.

-Van itt valaki?

Válasz nem érkezett, ekkor Nesta odaszólt Björnhöz.

-Nincs itt senki, másszunk be, de a biztonság kedvéért legyünk óvatosak.

-Rendben!

Körülnéztek az egész házban, reménykedtek, hogy Antonini előkerül, de az esély egyre kisebb volt, ugyanis lehetséges, hogy megszokott, és ezért volt nyitva az ablak. Mert biztos nem marad itt, ha lehetősége van a szökésre.

-Sandro, szerintem Luca már elment. Nem véletlenül volt nyitva az ablak.

-Talán igazad van, de akkor miért nem hívott fel?

-Talán mert elvették tőle a telefont.

-Fülkéből is lehet.

-Nincs pénze, most biztos valahol csövel és az utcán alszik. Meg kell találnunk, mert megfagyhat éjszaka.

A pince ajtó is nyitva volt.

-Ide még nem nem néztünk be.

-Jó, de biztos, hogy nincs itt.

Azért benéztek, valóban nem volt ott senki, ezért elmentek.

-Értesíteni kell a rendőrséget. Mi van, ha ezek megölték?

Aggódott Nesta.

-Gondolod, hogy megtették?

-Ezzel fenyegettek, de fizettem nekik!

-Akkor csak nem ölték meg.

-És ha bántalmazták? Tudod, hogy ezeknek a szavuk nem sokat ér.

Elmentek a rendőrségre bejelenteni Luca Antonini eltűnését, így megkezdték utána a nyomozást.

Björn és Nesta Grazban maradtak, mivel Nesta úgy érezte, hogy még itt tartózkodik, és nagy bajban van. Ezért egyik éjszaka sem tudott normálisan aludni.

 

Este Antonini felébredt, még nem kelhetett fel, ugyanis reggel lesz a műtét, ekkor távolítják el a golyót a testéből. Folyamatosan nézte a szomszédágyon fekvő beteget, ha lekerülne róla a kötés, akkor rájönne ki az. Hamarosan hozták be neki a vacsorát.

-Itt a vacsora.

Elé tették.

-Köszönöm!

-Majd szóljon, ha még szüksége van valamire.

Mondta az ápolónő, majd távozott. Antonini megette, majd rávette magát, hogy felkeljen, hogy közelebbről megnézze a mellette fekvő beteget. Letette az asztalra a tálcát, majd közelebb ment hozzá. Ekkor jött rá, hogy Adam Lambert az, ami miatt teljesen kiakadt, ugyanis Leitgeb beváltotta a fenyegetését, és valóban meg akarta öletni, biztos volt benne, hogy csak ezért van itt. Pedig ő figyelmeztette.

Visszafeküdt az ágyába és sírni kezdett, magát hibáztatta, amiért mindig visszautasította Adamet és ő meg ezért nem akart neki hinni, ezért zavarta el. Azt gondolta, hogy ez most az ő lelkén szárad. Főleg azért is, mert megbízott benne és megakart szabadulni Adamtől.

-Minden miattam van, ha én nem állok le azzal az alakkal, akkor most nem lennénk itt! Hogy lehettem ennyire ostoba.

Bosszankodott magában, majd megkérdezi az orvostól, hogy milyen az állapota Adamnek, mikor fog magához térni, életben marad-e és, hogy mikor tér magához. Később be is jött az orvos, de már nem volt ereje, mert már félálomban volt, a láza is felment.

 

Nesta és Björn elmentek a boltba valami vacsorát venni, majd visszamentek a szállodába. Nesta felhívta Unát, már hiányzott neki a szerelme.

-Szia, drágám hogy vagy?

-Szia! Van hír már Lucáról?

-Az a helyzet, hogy most eltűnt, nincs az elrablóinál.

-Komolyan? Ők mit mondtak?

-Semmit, mert őket sem találtuk otthon.

-Remélem minél hamarabb előkerül.

-Drágám, nagyon hiányzol, de addig nem tudunk hazajönni, amíg elő nem kerül, vagy meg nem tudjuk mi történt vele.

-Livia szeretne veled beszélni, odaadom neki a telefont.

Átadta neki.

-Szia, mi van a kisfiammal?

Kérdezte aggódva az asszony.

-Semmi jó hír. Nyoma veszett, nincs az elrablóinál, őket sem találtuk otthon, de már értesítettük a rendőrséget, elkezdték már a nyomozást. Remélem hamarosan megtudunk valamit.

 

Leitgebéket reggel kiengedték a kórházból, indultak is haza.

-Szerinted mi lehet azzal a kettővel odalent? Két napja nem ettek és nem ittak.

-Túlélték! Ezek mindent túlélnek!

Mikor hazaértek, látták, hogy nyitva van az ablak. Leitgeb ezt mondta.

-Te nyitva hagytad az ablakot?

-Én biztos nem.

-Biztos, hogy te voltál. Én nem is szellőztettem.

-Én sem!

-Akkor betörtek.

Gyorsan betörtek, látszólag minden ugyanúgy állt, ahogyan hagyták, leszámítva a pince ajtót, ami nyitva volt. Leitgeb tiszta ideg lett, hogy megszöktek.

-Ezek megszöktek, feltörték a zárat.

-Örülj neki, lement róluk a gondod.

-Dehogyis! Így nem tudok pénzt kiszedni abból a Sandroból meg a buzi gyereket is meg akartam zsarolni a szőkével.

-De így is jól megszedted magad, ne izgasd magad rajtuk, megszöktek és kész.

-Nem érdekel, visszamegyek Milánóba és visszahozom őket!

 

A kórházban Adam végre magához tért, kinyitotta a szemét. Antoninit épp műtötték, ezért egyedül volt a kórteremben. Azt sem tudta hol van és mi történt vele. Akkor vették észre az orvosok, amikor Antoninit visszatolták a műtét után. Még nem ébredt fel az altatásból.

-Milyen jó hír! Magához tért Adam Lambert!

Mondta örömmel az orvos.

-Hol vagyok? Mi történt velem?

-Balesete volt, elég súlyos. A társát is ápolják, életveszélyes állapotban van, sokkal veszélyesebb, mint magának.

-Bármikor meghalhat?

-Igen.

-És én?

-Ön már túl van az életveszélyen.

Megkönnyebbült, az orvos hagyta egy kicsit pihenni. Adam átnézett a szomszéd ágyra, hogy megnézze ki fekszik ott. Azonnal felismerte Antoninit, akit továbbra is szeretett, de meg akarta leckéztetni.

-Szóval te is itt vagy? Na, most utolér téged a bosszúm, meg kell tanulnod, hogy Adam Lamberttel senki sem szórakozhat!

 

Nem sokkal később a magánnyomozó felhívta Nestát, mert gyanított valamit, ugyanis nem olyan rég azon a helyen járt, hol meglőtték. Épp a szomszéd mesélte el mi történt itt január 1-én hajnalban.

-Kiabálásokat hallottam, ezért kijöttem. Azt hittem részeg fiatalok vannak ott, de ennél sokkal rosszabbat láttam. Azt, hogy az egyik a másik nyakához tart egy hatalmas kést, miközben gyilkos szavakat mondott neki. Ekkor hirtelen messziről lövés következett be, ami az áldozatot találta el, akinél meg a kés volt, az elszaladt. Azonnal hívtam a mentőket. Ki is jöttek és kórházba szállították szerencsétlen fiút.

-Hogy nézett ki? Mennyi idős volt körülbelül?

-Fú, hát elég sötét volt, ezért nem nagyon láttam, de próbálom felidézni.

Gondolkodott egy percig.

-Hát barna haja lehetett, körülbelül nyakig érhetett neki, csak ennyire emlékszem.

-Értem, köszönöm!

És csak ezután értesítette Nestát.

-Lehetséges, hogy tudom hol van.

Nestának felcsillant a szeme, Björn kíváncsian nézett, mert ő nem hallotta mi mond a másik fél.

-Igen? Hol lehet?

-Találkoznunk kell, jobb ezt személyesen elmondani.

Megbeszélték a helyet, Björn is elkísérte.

-Nos, hát lehetséges, hogy kórházban van, mert a személyleírása passzolt, meglőtték szerencsétlent. Ne éljék még bele magukat, mert nem biztos, hogy ő volt az. Meg kell érdeklődni a kórházban.

-Rendben, akkor indulhatunk is.

Elmentek a kórházba, megkérdezték, hogy van-e Luca Antonini nevű betegük és volt. Nesta és Björn majd kiugrottak a bőrükből örömükben, de nem azért, mert kórházban volt, hanem, mert előkerült több nap keresés után. Azonnal be akartak hozzá menni.

-Be lehet menni hozzá?

-Igen, már jobban van!

-Menjünk!

Nesta megköszönte a nyomozónak.

-Köszönöm a munkáját, kifizetem a második részletet.

-Én köszönöm!

Fizetett neki, majd elment. Nesta és Björn meg bementek hozzá meglátogatni. Észrevették, hogy ott van Adam Lambert is.

-Ez mit keres itt?

-Fogalmam sincs. Sok itt a véletlen.

Odamentek Antoninihez, hogy üdvözöljék, nagyon örült neki, hogy itt vannak és majd végre hazamehet és nem kell abban a sötét pincében kuksolnia.

-Szia Luca! Csak, hogy megvagy!

-Sziasztok!

Megölelték egymást, Adam meg csak nézte őket.

-Hogy vagy? Mi történt veled?

-Meglőttek, de már eltávolították a testemből a golyót, hamarosan hazamehetek.

-Akkor jó lenne jó messzire elmenni és új életet kezdeni.

Nestának jött egy SMS. Ez állt benne: „Elmegyek, mert mást szeretek, de ő nem viszonozza. Nem lennénk boldogok, felbontom az eljegyzést, a gyűrűt az éjjeliszekrényeden hagytam. Meg akartalak várni, de fogalmam sincs mikor jössz, ezért kénytelen voltam ezt a megoldást választani. Nem azért megyek el, mert reménykedem benne, hogy észrevesz, hanem, mert nem lennénk boldogok, nem akarom tönkretenni az életedet, nem érdemellek meg téged. Te sokkal jobb lányt érdemelsz, mint én. Különben sem lehetnék azzal, akit szeretek, mert az egyik legnagyobb szemétség lenne a világon veled szemben.

Una”

Nesta szóhoz sem jutott, az összes öröme elszállt, mozdulni sem tudott, mert teljesen leblokkolt. Nem akart senkinek sem mondani semmit, Björn és Luca meg nem tudták mi történt vele hirtelen.

-Mi van veled, Sandro?

Kérdezte aggódva Björn.

-Hirtelen úgy elsápadtál! Rosszul vagy? Szóljak az orvosnak?

-Nem, nem! Dehogy! Most már jól vagyok, csak hirtelen megszédültem.

-Szólok az orvosnak!

-Nem kell, csak alacsony a vérnyomásom.

-Jó, te tudod!

Menniük kellett, mert lejárt a látogatási idő. Utána Antonini ezt kérdezte Adamtől.

-Adam, jól vagy?

-Hogy lennék jól? Balesetet szenvedtem.

-És te úgy gondolod, hogy véletlen baleset volt?

-Nem! Direkt volt!

-Most komolyan?

-Mit akarsz ezzel mondani? Mondd meg egyenesen és ne idegesítsél fel!

-Emlékszel, mikor figyelmeztettelek, hogy Leitgeb meg akar öletni. Milyen érdekes, hogy pont balesetet szenvedtetek és ő pont előtte szállt ki. Ugye, vele indultatok el?

-Igen, és valóban kiszállt.

-És nem gyanús ez neked?

-Nem tudom honnan szedted ezt a baromságot, de nagyon idegesít. Bizonyítsd be és akkor elhiszem neked!

-Nem tudom, de nekem mondta, hogy mindenképp megölet téged, ezért nem akartam, hogy elmenj. Be kell vallanom valamit: miattam volt az egész, kérlek bocsáss meg nekem, én kevertelek ilyen bajba! Ugye meg tudsz bocsátani, örök életemben kísérteni fog ez. Én kértem meg, hogy szabadítson meg tőled.

Huszonnyolcadik rész

2013 január 2, szerda

Adam és Sauli mentek Graz felé, ekkor egy kamion folyamatosan odajött melléjük, mintha le akarná őket sodorni az útról.

-Biztosan részeg, ki jutunk innen épségben.

Mondta Adam. Azonban a kamion lesodorta őket az útról, egyenesen az árokba gurultak. Balesetet szenvedtek, pedig a következő kijáró már Graz lett volna. Akik látták a balesetet, azok azonnal értesítették a mentőket, miközben a kamion továbbhajtott. A rendszámot senki sem tudta felírni, de mivel az autópálya be volt kamerázva, így vissza lehet nézni. A kamion sofőrje felhívta Leitgebet.

-Sikerült a terv, főnök!

-Remek! Meghaltak?

-Nem tudom, de kegyetlenül leborítottam őket az árokba!

-Jól tetted, addig derítsd ki mi lett velük.

A mentők kiértek, később jöttek a rendőrök is helyszínelni. Az autó felgyulladt, egyedül Saulit találták meg, őt azonnal a kórházba kellett szállítani, Adamnek nyoma veszett, de nem adták fel a keresést, az összeégett autóroncsban sem volt semmi nyoma. Még az sem volt feltételezhető, hogy esetleg bennégett, mert ennek sem volt nyoma. Így hát nem vártak tovább a mentősök, a kórház felé vették az irányt Saulival, akinek súlyos sérülései voltak és életveszélyes állapotban volt.

 

Közben Nesta magánnyomozója Leitgebet figyelte, csak annyit látott, hogy egy autóban összevissza telefonálgat, már csak azt kéne kiderítenie, hogy Antoniniről van-e szó, de a legfontosabb az volt, hogy megtudja pontosan hol is tartozkódik, tehát egészen hazáig követte Leitgebet. Kicsit távolabb állt meg a háztól, valahogy be kell jutnia. Hamarosan támadt is egy jó ötlete. Becsöngetett, álrendőrnek öltözött be.

-Jó napot kívánok! Nem régen történt a környéken egy bűncselekmény, tehát mindenhol házkutatást tartunk. Szeretnénk átnézni a lakását!

-Persze, jöjjenek be!

A nyomozó körülnézett, hátha megtalálja valahol Antoninit. Elkérte a személyit is.

-Kérhetek személyit?

-Persze, egy pillanat!

Elő is vette, majd visszaadta, ezután a pincébe vezető útnak az ajtaját nyitotta ki.

-Lenéznék ide is, ha nem gond.

-Semmi gond, azonban van két lakója a pincémnek.

-Akkor majd megnézem az ő személyijüket is.

Lementek mindketten, valóban voltak ott ketten, méghozzá Antonini és Tommy.

-Jó napot kívánok! Kérhetnék személyit? Ugyanis bűncselekmény történt a környéken és mindenhol házkutatást tartunk.

-Igen, egy perc!

Felelte Antonini, majd előkereste, miközben Tommy semmit sem csinált.

-Nekem nincsenek irataim!

Végül megszólalt. A nyomozó megnézte Antoniniét, ám sejtette, hogy ő az, mert a jellemleírás, amit Nesta adott róla, az teljesen rá illett. Tommy viszont továbbra sem volt hajlandó felkelni, így Leitgeb belerúgott egyet, végül ő is előkereste az iratokat. A nyomozó azt is megnézte, majd elment. Megtudta, amit szeretett volna, így amint hazaért, azonnal értesítette Nestát.

-Hello, Luca annál az oztráknál van, a pincében lakik egy szőke csávóval. Lehet, hogy őt is fogva tartja.

-Valahogy sejtettem, hogy nála van! Képes lenne megölni is! Tehát akkor van egy másik áldozata is.

-Igen, valószínű. Értesítsem a rendőrséget?

-Ne! Nem szabad, ez az ember nagyon veszélyes, képes lenne megölni Lucát! Oda kell mennem!

-Rendben van. Megadom a címet.

-Köszönöm!

Azonnal elindult, Björn is elkísérte, ugyanis ő is nagyon aggódott a testvéréért.

-Hogy fogjuk kiszabadítani?

Kérdezte aggódva Björn.

-Mindent megteszünk, de figyelmeztetlek, hogy ez az ember nagyon veszélyes, tehát nagyon kell vele vigyáznunk.

-Rendben.

Estére megérkeztek, Nestáék elmentek a címre, de a házban sötétség uralkodott jelenleg.

-Biztosan bulizni ment, hiszen ma van szilveszter! Holnap már elseje.

-Az igaz. Jöjjünk vissza holnap.

-Keresünk valami szállodát és holnap visszajövünk.

Be is pakoltak és pihentek egyet, mert hosszú volt az út. Björn megszólalt.

-Nem tudnék ilyenkor bulizni, mikor tudom, hogy a testvéremet elrabolták. Gondolom te se.

-Én semmikor sem tudok bulizni, nem is szoktam soha.

-Akkor mit szoktál csinálni szilveszterkor? Én eddig mindig leittam magam. Tudod, hogy milyen voltam.

-Igen, örülök, hogy le tudtad tenni a piát. Remélem nem fogsz visszaesni.

-Igyekszem, de nagyon sok erőfeszítésembe telt letenni.

-Tudom, nem lehetett könnyű.

 

Antonini és Tommy be voltak zárva a pincébe, senki sem volt otthon. Tommy nem bírt magával, ő bulizni akart.

-Engedj már ki innen! Nem igaz, hogy a szilvesztert egy ostoba pincében kell töltenem!

-Szerinted nekem jó.

-Te élvezed, mert nem panaszkodsz!

-Minek panaszkodjak neked? Úgysmem tudunk kimenni, de az lesz a legjobb, ha levegőnek nézlek.

-És még bunkóskodsz is!

-Hagyj békén!

Ezzel Antonini lefeküdt, majd befordult a fal felé, ezután fejére húzta a takarót. Tommyt idegesítette, hogy meg sem próbál kiszabadulni. Gondolkodott hogyan tehetné meg, körülnézett, de semmi. Leült az ágy szélére és mérgelődött magában. El is telt így egy óra, Tommy felébresztette Antoninit.

-Hogy tudsz te ilyenkor aludni?

-Nem aludtam, csak nem bírom a hülyeségeidet. Tudod mit? Próbáljuk feltörni a zárat, úgysincsenek most otthon.

-De hogy kell? Te értesz hozzá?

-Megpróbálom!

Antonini odament az ajtóhoz és megpróbálta feltörni a zárat. Nehezen bár, de sikerült neki, Tommy megtapsolta.

-Nahát! Nem is vagy te olyan kretén, mint amilyennek gondoltalak!

-Siessünk! Egy óra van éjfélig.

-Akkor valahol köszönthetjük az új évet.

-Marhaság! Azt akarod, hogy megtaláljanak, bújkálnunk kell. Nekem most semmi pénzem sincs, telefonomat is elvették.

-Ugyanaz van velem is. Akkor hogy jutunk haza?

-Majd kitalálunk valamit, de innen el kell tűnnünk.

-Jólvan, menjünk!

Az ablakon másztak ki, majd a kerítésen is átmásztak.

-Végre! Szabadok vagyunk!

Kiabálta Tommy a világnak, Antonini megbökte, hogy csendbe maradjon.

-Normális vagy? Nem szabad senkinek se megtudnia! És ha meghallanak?

-Ugyan már! Senki sem ismer minket.

-És ha szembe jönnek velünk azok a barmok! Fenn áll a veszélye. Ők többen vannak és képekes is megölni minket, ha ellenkezünk.

-Igazad van.

Mentek valameddig, Tommy meglátott egy utcabált, oda akart menni.

-Nem akarsz ide benézni?

-De mi van, ha itt vannak és összefutunk velük?

-Nem hinném, hogy pont itt, annyi hely van itt! Meg ez olyan nagy terület. Menjünk már, ne legyél már beszari!

-Jólvan, megyek! De ez akkor is nagyon kockázatos.

-Akkor van tipped hová menjünk? Valahová csövelni, ott is beléjük futhatunk.

Elmentek bulizni, Tommy vett piát, ő nem bírta ki nélküle. Hozott két poharat is.

-Bontsunk pezsgőt az új esztendőre meg a szabadságunkra!

-Várjuk meg az éjfélt.

-Minek! Addig iszogassunk, majd akkor külön koccintunk.

-Nem bánom, de nem lehetünk részegek, tehát úgy vigyázz!

-Oké!

Iszogattak, buliztak stb.

 

Leitgeb és a haverjai is elmentek bulizni, ők máshol voltak, egy zárt helyiségben, ahol tele volt részeg emberrel és a cigi füst is ömlött. Ők is rágyújtottak és ittak. Már félig részegek voltak, majd később, 10 perccel éjfél előtt verekedésbe keveredtek más részeg emberekkel. Olyan durván összeverték őket, hogy a mentőket is ki kellett hívni, a kórházban kötöttek ki.

 

Tommy és Antonini elvoltak, azonban Tommy elkeveredett a tömegben. Volt ott koncert is és azt szerette volna közelről megnézni, ezért Antonini hiába kereste őt a tömegben.

-Tommy, hol vagy? Kérlek, ne tűnj el!

Minden erőfeszítése hiába való volt, ráadásul az összes pia nála volt, így hát persze, hogy ivott folyamatosan. Több részeg ember is kidőlt, azokat félrehúzták az út szélére, hogy ne tapossák őket össze. Sajnos Tommyval is ez történt.

Már csak egy perc volt éjfélig, és Antonini sehol sem találja Tommyt, hiába kiabálja a nevét hangosan, már a torka is megfájdult tőle.

Mikor éjfélt ütött az óra, akkor kilőtték az összes tűzijátékot.

Elbúcsúztatták az óévet, ami 2011, és itt van 2012, az új esztendő.

-Nem hiszem el, Tommy! Mondtam, hogy maradj mellettem! Most mi a fenét csináljak?

Csak sétálgatott, hátha valahol előkerül, de egy óra telt el így a semmire.

 

Hajnalodott, már kezdtek kiürülni az utcák, a részegeket meg a kórházba vitték, így hát Antonininek semmi esélye sem volt, hogy megtalálja. Elindult valamerre, hogy egyre messzebb kerüljön Graztól, így kisebb az esély, hogy a fogva tartói szembe jönnek vele. Közben arra lett figyelmes, hogy egy fura kapucnis alak követi. Most nem tudta eldönteni, hogy őt követi, vagy neki is erre kell mennie, ezért direkt le fordult az egy utcában és sietve ment, hogy lerázza. Egy darabig el is tűnt, örült neki, hogy nem őt követték. Azonban ez az öröm nem tartott sokáig, mert egy bokor mögül megint felbukkant. Ezért méggyorsabban ment, már majdnem futott, csak nem akarta éreztetni vele, hogy menekül előle.

 

Közben Nesta és Björn is pezsgőt bontottak az új esztendőre.

-Boldog új évet neked, Sandro!

-Neked is!

Koccintottak, majd megitták. Björn mégegy pohárra megivott, majd egy harmadikkal is. Nesta rászólt.

-Ne vidd túlzásba!

-Jólvan, de te is megihatnál mégegyet velem.

-Nem bánom!

 

Antonini próbált menekülni az alak elől. Felmászott egy fára, hátha úgy nem veszi észre és továbbmegy. Így is volt, eszébe sem jutott felnézni, továbbment, de nem sokáig, mert Antoninit nem látta. Így már biztossá vált, hogy őt követik.

-Ezt nem hiszem el! Hogy fogom ezt lerázni.

Az ember körülnézett és mikor nem találta, megállt egy helyben. Antonini azt tervezte, hogy óvatosan lemászik, hogy ne vegye észre, majd az ellenkező irányba futásnak ered. Sikerült lemásznia, de mikor megfordult, ott volt mögötte, majdnem szívrohamot kapott, annyira megijedt. Elkezdett futni a másik irányba, az ember meg utána.

-Mit akarsz tőlem? Miért követsz?

Kiabálta, de az ember semmit sem mondott, továbbra is titokzatos akart maradni.

Antonini elbotlott egy nagy sziklában, szegény akkorát esett, nem volt már ideje felkelni, mert a titokzatos alak rávetette magát. A fiú segítségért kezdett el kiabáltni, hátha valaki meghallja.

-Maradj csöndben, különben megnézheted magad!

Szólalt meg végül a titokzatos alak mély hangon nagyon vadul. Antonini szót fogadott neki, nem akarta, hogy bántsa.

-Ki vagy és mit akarsz?

Kérdezte halkan.

-Állj fel azonnal!

A fiú szót fogadott, majd az ember a háta mögé állt, előhúzott egy éles kést, majd Antonini nyakához tette, miközben lefogta.

-Most meghalsz!

Kiabálta agresszíven.

Huszonhetedik rész

2012 december 11, kedd

Tommy december 26-án virradóra eszméletlenül feküdt a karácsonyfa alatt, a kezéből ömlött a vér. Antonini, mikor felébredt, akkor már csak ez a látvány fogadta. Telefonálni nem tudott, kimenni sem, így hát csak egy megoldás maradt, a dörömbölés az ajtón. Sajnos eddig úgy tűnik hiába való, így kénytelen kiabálni is. Ez már hatásosabb volt, mert kinyitották az ajtót.

-Mi a francot vered az ajtót? Mi bajod van?

-Nekem semmi, de Tommy felvágta az ereit!

-Mit beszélsz?

-Nézzétek meg!

Már majdnem elsírta magát, az emberek lementek megnézni, hívták a mentőt.

-Kihívtuk a mentőt, nem sokára itt vannak.

Rácsukták az ajtót.

-Ne zárjatok be! Nem akarok egy öngyilkos jelölttel egy légtérben lenni!

-Nem lesz semmi bajod, ide ugyan nem jöhetsz!

Nem sokára kiértek a mentők, Tommyt elvitték a kórházba. Az egyik ember felhívta Leitgebet.

-Nagy baj történt, főnök!

-Mi van? Megszökött az egyik? Akkor nyírhatjátok is ki magatokat!

-Nem szöktek meg, csak a szőke felvágta az ereit éjszaka és mentőt kellett hozzá hívni.

-Úristen! Nehogy elengedjétek őket megszökni!

-Nem fognak megszokni, az olasz biztos nem. El van a kis szobájában és nem nagyon panaszkodik, igaz, néha ki akar jönni, de ha azt mondjuk neki, hogy nem, akkor elhallgat.

-Ezt már szeretem.

-A szőke amúgy is kezelhetetlenebb volt, amikor hoztuk! Az olaszt legalább nem kellett rángatni és nem nézett mindenki, ha épp elmentünk útközben pisilni vagy kaját venni. Igaz, a szőke kibírta egész végig pisilés és kaja nélkül.

-Remek, majd ha ott leszek, akkor megkapja majd a magáét!

Közben megérkeztek Adamék, ezért Leitgebnek le kellett tenni, nem tudhatják meg hol van Tommy.

-Most le kell tennem, itt vannak a vendégeim!

Le is tette, majd üdvözölte őket.

-Na végre itt vagytok! Csináljunk ma valami jó programot.

-Előbb engedd ki Tommyt! Nem tarthatod zárva abban a pincében!

-Ja! Jut is eszembe, reggel ki akartam engedni, de már nem volt ott. A zár is ki volt feszítve, most ment el a szerelő. Megszökött!

-Igazat mondasz?

Kérdezte izgatottan és idegesen Adam.

-Igen, de miért támadsz így rám! Én nem akartam neki rosszat, csak nagyon ideges volt tegnap, le kellett valahogy nyugtatnom!

Mentegetőzött Leitgeb.

-Végül is igazad van. Nem szabadott volna, nagyon érzékeny! Most kereshetjük mindenhol! Addig nem nyugszom meg, amíg elő nem kerül!

-Elő fog kerülni, ne aggódj már ennyit!

-Nem fogok elmenni veled, hanem Tommy keresésére indulok és örülnék, ha te is jönnél, mert miattad szökött meg!

-Menjünk! Mit bánom én!

Sauli fellázadt.

-Ezt nem hiszem el Adam! Ahelyett, hogy velem foglalkoznál, elmész megkeresni azt a kis hülyét!

-Ez most fontos, akár meg is halhat és ezt nem bírnám ki!

-Ez lenne számomra a legnagyobb öröm a világon!

-Hogy mondhatsz ilyet? Ember vagy te egyáltalán? Egy cseppnyi érzés sincs benned!

-Jólvan, akkor keressük!

-Induljunk el!

Felvették a kabátot és a cipőt, majd Tommy keresésére indultak. Leitgeb erre nem volt hajlandó, hiszen ő tudta pontosan, hogy hol van. Mindenki másfelé indult el, azonban az egyedüli, aki valóban kereste az Adam volt. Sauli bement egy plázába nézelődni, Leitgeb meg átcsöngetett Nestáékhoz.

-Mit keresel itt? Takarodjál el, már megkaptad a pénzed!

-Várjál! Fontos dolgot kell veled közölnöm! Lucáról van szó!

Nesta megdöbbent, hiszen mindig is érezte, hogy van valami köze az eltűnéséhez.

-Jólvan, nagyon gyorsan mondd, hogy mi az, amit tudsz róla!

-Ez nem olyan rövid, gyere el velem vagy engedj be!

-Jólvan, elmegyek veled! Várj meg, felöltözöm!

Így is tett, Una rákérdezett hová megy.

-Hová sietsz ennyire?

-Majd elmondom, most tényleg sietnem kell!

-Olyan furcsa vagy mostanában!

Nesta kiment, nem figyelt Unára.

-Itt vagyok, mehetünk!

Elmentek valamerre sétálni.

-Mi az, amit tudsz róla? Vagy megint hazudni akarsz?

Nesta már türelmetlen volt.

-Várj, legyél türelmesebb!

-Nyőgd már ki hol van!

-Csak egy feltétellel!

-Mi az már? Fenyegetni akarsz?

-Ha nem akarod, hogy meghaljon, újabb kétezer eurót kell nekem fizetned!

Nesta nem tudott szóhoz jutni, el sem hitte hogyan keveredett ebbe bele.

-Jólvan, akkor rád hívom a rendőrséget, ilyet nem csinálhatsz!

-Ha megmered tenni, akkor az imádott Lukácskád meghal!

Mondta vadul és szigorúan. Nesta tehetetlen volt.

-Fizetek, de akkor mondd meg hol van!

-Dehogy mondom! Nem fogod megszöktetni! Ha fizetsz, amennyit mondok, akkor életben marad, de ha nem tartod be a határidőt, akkor azonnal meghal.

-Tudom, hogy csak hazudsz! Zsarolgatsz, hogy fizessek neked, közben meg nem is tudod, hogy hol van.

-Tudod mit? Nem kell elhinned, nekem csak egy telefonomba kerül és 10 percen belül halott és akkor a holt testét megkapod! Akkor majd bánhatod az egészet!

-Jólvan! Fizetek neked! Mikorra kell?

-A határidő legyen január 2.

-Rendben, addigra fizetek neked!

-Rendben! Addig úgy is keresni foglak! Jól döntöttél, így megmented a kis barátod életét!

-Undorító féreg vagy!

-Jólvan, gondolj, amit akarsz! Szia!

El is húzta a csíkot, Nesta ott bánkódott magában, tehetetlennek érezte magát. El kell mondania a többieknek, hát ha többen többre mennek, mintha egyes egyedül lenne ezzel az osztrákkal szemben, akinek valószínűleg egy csomó embere van. Azonban nem volt benne biztos, hogy igazat mond, az is lehet, hogy hazudott, hogy pénzt szedjen ki belőle. De semmi baj, majd a magánnyomozója kiderít mindent, aki holnaptól ismét figyelni fogja az osztrákot.

Hazament egy és egy kicsit ledőlt, mire felébredt, már besötétedett, azonban most kedve támadt egy jó nagyot sétálni, hogy kizárja a problémákat, még ha kis időre is, de kikapcsolódik. Az utca gyönyörűen ki volt világítva karácsonyi díszekkel egyes helyeken.

Ez a fa állt az utca közepén, ez volt mindig a figyelem középpontjában. Nesta is megállt előtte, hogy gyönyörködjön benne egy kicsit, ezután körbe járta, majd lefényképezte.

 

Graz, Ausztria

Tommy már lábadozik a kórházban, de még mindig gyengének érezte magát, Leitgeb egyik embere bement hozzá.

-Jobban vagy már, te kis görcs?

-Nem hiszem el, hogy még mindig élek! Ki segített rajtam?

-A mentősök.

-De ki hívta ki őket?

-Mi hívtuk ki, de ha nincs melletted az az olasz, akkor nagy valószínűséggel elvérzel.

Tommy ideges lett Antoninire, mert nem igaz, hogy nem hagyta meghalni. Ha kikerül innen egész biztosan el fogja verni, mert minden tervét tönkreteszi. Ha már nem lehet Adammel, akkor már fölösleges élnie és nem engedi, hogy bárki is megakadályozza az öngyilkossági kísérletét, főleg nem egy olyan személy, aki lecsapott Adamre.

-Nem hiszem el! Miért nem hagytok már meghalni? Hagyjatok meghalni!

-Nem hagyunk, semmi értelme annak, amit csinálsz! Nem pocsékolom tovább rád az időmet, csak meg akartam tudni, hogy milyen az állapotod!

Ezzel el is ment.

 

 

Egy hét múlva Tommy kijöhetett a kórházból, az emberek elmentek érte, hogy még véletlenül se tudjon elszökni. Betették Antoninihez, amint az emberek kimentek, Tommy rátámadt az olaszra. Mivel ő nem  volt erre felkészülve, teljesen a falhoz szorult, ahol nem tudta magát megédeni, Tommy szétverte, és mikor már alig állt a lábán, akkor elengedte.

-Ezt kaptad, amiért elvetted Adamet és nem hagytál meghalni.

-Te nem vagy észnél!

Mondta kifulladva, ezek után már semmi kedve nem volt válaszolni neki.

-Csak ennyit tudsz mondani?

Tommy tovább nyaggatta, de Antonini már nem nagyon türte.

-Nem tudsz csöndbe maradni? Öld meg magad, mit bánom én! Csak tudod, bennem van annyi emberi érzés, hogy segítek az embertársamon, ha bajban van és nem hagyom meghalni!

-Hagyd már a hülye dumáidat! Érzések? Mit jelent az? Egyáltalán létezik olyan a világon? Mert nem úgy vettem észre.

-Te meg ezt a depressziós szöveget fejezd be! Ha ki akarod magad nyírni, akkor kérlek ne az én szemem előtt tedd meg és ne a jelenlétemben. Azt megköszönném!

-Mégis hol, ha össze vagyunk zárva? Most fogjam vissza magam miattad, mert nem akarsz egy öngyilkosság szemtanuja lenni?

-Nem fogom végig nézni, ahogy kinyírod magad, ha megteszed, akkor is meg akadályozom! Megint a kórházban fogsz kikötni, legalább nem kell hallgatnom a baromságaidat!

-Milyen gonosz vagy!

-Most meg gonosz vagyok! Rajtad nem lehet kiigazodni. Azt hiszed, hogy én itt olyan jól érzem magam? Ugyanolyan rossz nekem is, mint neked, ezt hidd el! Mégsem akarok öngyilkos lenni.

-Te azt hiszed, hogy azért akarok meghalni, mert itt kell lennem? Ha igen, akkor nagyon nagy tévedésben vagy.

-Hát akkor meg mi bajod van?

-Főleg miattad van!

-Miattam?

Csodálkozott rá Antonini, hiszen nem is tudta, hogy bármi köze lenne Tommyhoz, azt meg főleg nem értette, hogyan is okozhatta ő a depresszióját.

-Igen, miattad! De nem te vagy az egyedüli bűnős, még a fűbűnős sem te vagy!

-Nem értelek. Mi rosszat tettem én neked? Elmondanád?

-Komolyan mondod, hogy nem tudod? Mindent kiterveltél!

Nem akarta neki elhinni, azt gondolta, hogy jó előre eltervezte az egészet és az a célja, hogy őt halálba kergesse. Úgy volt vele, hogy őt nem fogja félrevezetni.

-Miről beszélsz? Miért vádolsz ilyenekkel? Legalább mondanád el, mert nem értelek!

-Nagyon jól tudod, hogy már régóta szeretem Adamet, de téged ez nem érdekelt, elkezdtél rá hajtani és semmi sem érdekelt téged, csak, hogy a tied legyen!

-Kezdjük ott, hogy ő zaklatott engem, már nem bírtam visszautasítani, mert egyre rosszabb volt, ráadásul erőszakodkodott is velem. Nem egyszer kidobtuk a házból, annyira nyomult rám.

-Egy szavadat sem hiszem! Sosem fogok neked megbocsátani és nem fogom engedni, hogy boldogan éljél, mert megkeserítem az életedet, ha nem tudok öngyilkos lenni!

-Nem tudok veled mit kezdeni, szánalmat érzek irántad! Rajtad senki sem tud már segíteni, mert egy reménytelen eset vagy!

-Akkor sem foglak békén hagyni!

-Jó, majd észhez térsz!

-Te csak ezt tudod hajtogatni! Fogd be inkább a szád!

 

Leitgeb, Adam és Sauli már Graz felé tartottak, majd az egyik parkolóban megálltak pihenni.

-Most egy kicsit pihenünk! El kell intéznem egy telefont, várjatok meg itt!

Mondta Leitgeb, majd el is ment, de tíz perc múlva vissza is jött.

-Sajnálom, közbe jött valami, nem tudok tovább menni. Menjetek végig Grazig az autópályán, megyek én is majd. Fel foglak titeket hívni.

-Oké, rendben, nekünk ez nem gond! Átveszem a vezetőülést.

Mondta Adam, majd el is indította az autót. Kitértek az autópályára, egy darabig mentek, majd egyszercsak egy kamion meg akarta őket előzni, de folyamatosan súrolta őket. Adam rádudált egy nagyon, hogy fejezze be, de nem volt hatásos. Mintha direkt csinálta volna.

-Biztosan részeg, remélem épségben kikerülünk a fogságából.

De nem így lett, mert a kamion le is sororta őket az útról, egyenesen az árokba gurultak, nem volt mit tenni. A részeg sofőr meg továbbhajtott, már ha lehet annak mondani.

Adam és Sauli súlyos balesetet szenvedtek, pedig a következő kijáró már Graz lett volna, nem volt már túl messze.

Huszonhatodik rész

2012 december 2, vasárnap

Adamet, Saulit és Tommyt kirakták a lakásból, mert szenteste hangoskodtak. Úgy kezdődött, hogy Adam és Sauli összevesztek, mert Adam nem akarta megünnepelni a karácsonyt. A szomszédok szóltak, ezért Tommy értesítette a tulajdonost, aki kitette őket. Így hát ő lett céltábla, amiért ezt tette.

-Te bolond vagy, Tommy? Most ez mire volt jó? Hogy kint csövelünk szenteste?

-Magatoknak köszönhetitek, még össze is verekedtetek! Nem fogom ezt tétlenül nézni!

-Ezzel magadnak is rosszat tettél!

Majd Sauli megszólal.

-Menjünk az osztrákhoz! Csak befogad minket.

-De ha ott folytatjátok, akkor ő is ki fog titeket dobni!

Szólt közbe Tommy.

-Jó, elég már belőled!

Saulit már idegesítette.

Felhívták, hogy odamehetnek-e.

-Gyertek csak, legalább nem leszek egyedül! Megadom a címem.

 

Nestáék is karácsonyoztak, bár az a bizonyos személy nagyon is hiányzott közülük. Így nézett ki a karácsonyfájuk a nappaliban:

-Gyönyörű ez a fa, Sandro!

Dícsérte meg Una.

-Köszönöm, de nem csak az én érdemem! Alessandro sokat segített nekem, főleg a díszítésekben.

-Csodálatosak vagytok!

-De hiába szép, ha egy fontos személy hiányzik innen, így sosem lesz teljes ez a karácsony! Bár mindent megtettem a hangulatért.

Graz, Ausztria

Antonini kapott egy karácsonyfát, hogy azért egy kicsit jobban érezze magát. Bár ő nem akarta, de az a kettő megcsinálta neki, ami így nézett ki a kis szobájában:

-Boldog karácsonyt! Remélem jól érzed magad!

-Mondtam, hogy nem kell! Ettől nem lesz jobb!

-Lesz egy kis karácsonyi hangulatod! Látod? Nem vagyunk mi olyan gonoszak, mint amilyennek hittél bennünket.

Majd távoztak, Antonini az ágyon ült és csak bámulta a szépséges karácsonyfát. Arra gondolt, milyen lenne most otthon a családjával, de helyette itt kuksol egyedül egy szobában egy szép karácsonyfa mellett. Ráadásul a szoba fekete fala sem tett túl jót a hangulatának,de a fa sokat dobott rajta, még ha azt is állította, hogy nincs rá szüksége.

 

Milánó, Olaszország

Leitgeb beengedte a három léhűtőt a lakásába. Egy kis karácsonyfát állított csak fel, nem volt annyira díszed, mint mondjuk Nestáé, a lakása is jóval kisebb volt, mint az övé.

-Hello!

-Sziasztok! Mi az, hogy csak úgy kidobtak titeket?

-Mert ez a két barom összeverekedtek!

Válaszolta Tommy.

-Nem dobtak volna ki, ha te nem hívod fel a tulajt!

-Csak felháborító, hogy szenteste ezt csináljátok! Szánalmasan viselkedtetek!

Majd Adam is közbeszólt.

-Csak azért nem akartam megünnepelni, mert nem vagyunk vallásosak és csak álszenteskedés lenne az egész!

-Le lehet állni, ne kezdjétek előlről az egészet.

Ismét neki kezdtek a veszekedésnek, most azonban már hármasban nyomták. Leitgebet nem zavarta, leült, majd kamerára vette őket, közben jókat nevetett rajtuk. Nem bánta meg, hogy beengedte őket, legalább jót szórakozik.

Most már fél óra után rájuk szólt, mert kezdte unni.

-Leállnátok? Már fél órája hallgatom a baromságaitokat!

-Ez nem áll le, nem hagy minket kettesben, mindig ott van gyertya tartónak! Ha ő nincs, akkor a veszekedés sem robban ki.

Akadt ki Sauli Tommyra, aki azonnal megvédte magát.

-Tudtommal ti ketten kezdtetek el veszekedni!

Majdnem egymásnak estek, de Leitgeb közéjük állt.

-Álljatok le! Ezt a kis szőkeséget kiteszem az utcára és nyugalom lesz!

Adam nem tudta melyikükről beszél, Tommyról vagy Sauliról, mivel mindketten szőkék voltak.

-Melyikre gondolsz?

-A hosszú hajúra!

Az egyértelműen Tommy volt, így Leitgeb megragadta a haját, majd kiráncigálta szerencsétlent az utcára, majd bezárta az ajtót. Utána Sauli kinyitotta az ablakot és utána dobta a bőröndjét.

-Már nyugalom van! Ez egy bajkeverő, ezért dobtak ki titeket a lakásotokból.

-Igazad van, be ne engedjed!

-Nem is fogom!

Majd kicsit később.

-Várjatok egy kicsit!

Szólalt meg Leitgeb, felkapta a kabátot és a cipőt, majd rohant ki.

-Ez hová megy?

Kérdezte Sauli.

-Én is annyit tudok, mint te!

Felelte Adam. Az osztrák Tommy után szaladt.

-Állj csak meg egy kicsit!

-Mit akarsz? Hisz kidobtál!

-De nem hagyhatlak itt egyedül! Gyere vissza!

Visszamentek, Sauli ordibálni kezdett, mikor meglátta.

-Mi a fenének hoztad vissza ezt a semmire kellőt? Takarodj innen!

-Ne féljetek, bezárom a pincébe!

Berángatta oda, majd rázárta az ajtót, a kulcsot eltette. Nem sokkal később Tommy dörömbölni kezdett.

-Ez most mire jó?

Kérdezte Adam.

-Hagyjátok! Ne reagáljunk rá és meg fogja unni, illetve elfárad.

-Hagytál ott neki ágyat?

-Majd alszik a földön.

-Ezt nem teheted!

-Semmi rosszindulat, csak le kell nyugtatni! Hozom a vacsorát.

Megmelegítette, majd három személyre feltálalta. Az étel nem volt valami csábító. Halászlé, amiben keksz darabok voltak, a tetejére meg csokiforgács került. A második meg töltött káposzta, a tetején szintén csokiforgáccsal, majd arra tejszínhab is került. Adam és Sauli csak nézte, miközben Leitgeb jóízűen ette.

-Ez normális?

Kérdezték egymást suttogva.

-Mi van? Nem kezditek el?

Kérdezte meglepetten.

-Figyelj! Ez undorító. Hogy bírod ezt megenni?

-Ez osztrák kaja. Most akkor mit adjak nektek?

-A halászlé az jó lesz, csak keksz és csoki nem kell rá.

Melegített nekik olyat, így már meg tudták enni. Majd a másodikat is feltálalta, a csokit és a tejszínhabot kihagyta belőle, de persze magának rakott azt is.

-Ez komolyan osztrák kaja?

Kérdezte meglepetten Sauli.

-Igen. Ha Grazba jöttök, ilyenre kell számítani.

-Akkor inkább mi veszünk magunknak külön. Igaz, Adam?

-Igen. Furák vagytok ti osztrákok!

 

Graz, Ausztria

Antonini vége kijöhetett a szobából, hisz most van a karácsonyi vacsora.

-Ülj le! Mindjárt hozzuk a vacsorát.

Feltálalták, ugyanaz volt a menü, mint Leitgebnél. Antonini csak nézte, nem értette, hogy ezek hogy passzolnak össze.

-Mi ez a moslék?

-Ez nem moslék! Meg kell enned, ha nem akarsz éhen maradni!

-Nem kellene bele a keksz és a csoki.

-Jó, akkor csinálok neked natúrt.

-De hogy jutott ez eszetekbe.

-Az osztrákok ezt eszik.

-Én nem vagyok osztrák, ez szerintem undorító.

Kaja után vissza kellett mennie a pincébe, ott volt fürdőszoba, így le tudott zuhanyozni, utána meg ágyba bújt. A karácsonyfa fényével aludt el, mivel anélkül a szoba nagyon sötét lenne, mert még ablaka sem volt.

 

Milánó, Olaszország

Reggel Leitgeb korán kelt fel, készített reggelit Tommynak. Nutellás kenyeret csinált, arra szalámit tett, majd bekente tejszínhabbal. Csinált teát is, abba kakaóport tett, majd levitte hozzá.

-Reggelizzél!

-Mikor engedsz ki innen?

-Délben kijöhetsz!

Majd becsapta az ajtót. Tommy csak nézte üres fejjel a reggelijét, egy falatot sem tudott volna lenyelni, ilyet meg főleg nem. Nem is értette ezt az osztrákot, hogy lehet a nutellás kenyérre rátenni a zsíros szalámit, majd arra tejszínhabot. Fogta tányérral együtt, majd tiszta idegből a falhoz vágta, hogy a tányér darabokra tört. Annyira romhalmaznak érezte az egész életét, akibe szerelmes, az észre sem veszi, mindig más után szalad. Meg fel sem tudta volna fogni, hogy miért zárták be ide, egyáltalán nem értette, és Adam meg sem próbálta megakadályozni, mert Sauli mindennél fontosabb neki. Fogta a tányérdarabokat, amik elég élesek voltak, kiválasztott közülük egy nagyobb darabot, majd leült a sarokba. A szilánkot a csuklójához tartotta, majd vett egy nagy bátorságot, hogy beleszúrja a kezébe, de nem merte megtenni. Inkább hagyta az egészet, majd később, addig eltette azt az egy darabot.

Adam és Sauli is felkeltek, bekaptak valamit reggelire, aztán elmentek valahová.

-Nem sokára jövünk!

-Hová mentek? Nincs nyitva semmi.

-Csak egy kis romantikus sétára megyünk!

-Jó, menjetek csak!

Örült neki végül, hogy elment, hiszen az osztrák haverjai nem sokára itt vannak Tommyért. Délben meg is érkeztek.

-Na, hol van az a kis vakarcs?

-Mindjárt hozom.

Lement érte a pincébe, akkor látta, hogy nagy felfordulást csinált.

-Te minek törted össze a tányért? Meg mi az, hogy csak így szétdobálod a reggelit?

-Mert moslékot adtál.

-Ez nem moslék, nem volt szétharapva!

-Nem úgy, hanem a nutellára meg a tejszínhabra hogy voltál képes rátenni egy szalámit? Komolyan azt akartad, hogy ilyet egyek?

-Kit érdekel már, azt mondtam délben kijöhetsz és én betartom a szavamat! Gyere velem!

Ment utána, örült neki, hogy kimehet. Amint felértek, futásba kezdett, hogy megszökhessek, de az osztrákok lefogták, összekötözték, ahogy Antoninit is, majd a csomagtartóba dobták, végül elhajtottak.

 

Graz, Ausztria

Megérkeztek, Tommy egész úton nem pisilt és nem is evett. Kikötözték, majd leráncigálták a pincébe Antonini mellé.

-Hoztunk neked egy jó társaságot, hogy ne legyél nagyon magányos!

Jó erősen meglökték, szegényke oda csapódott a falhoz. Ezután kimentek. Antonini odament hozzá.

-Jól vagy?

-Jobban nem is lehetnék! Téged is elraboltak?

-Igen. Nem tudok innen kimenni. Örülök, hogy itt, nagyon unalmas volt egyedül.

-Igen? Én meg nem!

Tommy ingerült volt, legszívesebben leverte volna Antoninit, irritálta a jelenléte. Persze, hogy Adam miatt, hiszen még ő is jobb neki, mint Tommy, ezt a kis szőke nem bírta elviselni, így kedve lett volna kinyírni az olaszt.

Vacsorára felmehettek az étkezőbe enni, Tommynak semmi étvágya nem volt, de azért odament. Majd lefekvésnél nem tudott aludni, csak forgolódott. Mikor Antonini elaludt, felkelt, levett a karácsonyfáról egy gömb díszt és azt a földhöz csapta, ami darabokra tört. Ezekkel apró darabokkal felvágta az ereit. Végig folyt a kezén a vér, de nem érdekelte, hagyta, hogy folyjék le, miközben csak nézte azt, azonban kis idő múlva rosszul lett, mivel patakokban folyt.

Reggel Antonini felébredt és az első dolog, amit látott, az a földön lévő eszméletlen Tommy volt, akinek a kezéből ömlött a vér. Nem elég, hogy itt kell lennie, de ilyeneket is végig kell néznie. Szólni nem tudott, mert telefonja nem volt és még kimenni sem tudott innen, mivel zárva volt az ajtó. Egyetlen megoldás maradt, a dörömbölés.


Huszonötödik rész

2012 december 1, szombat

Una bebújt Antonini mellé a takaró alá, le akarta vetkőztetni, a fiú hagyta, hogy a nő felhajtsa a pólóját, de azt már nem, hogy teljesen levegye róla.

-Miért nem? Most mi a baj?

Mivel nem reagált, Una elkezdte puszilgatni a hasát, hátha arra már mond valamit.

-Befejeznéd? Nem érted, hogy nem történhet köztünk semmi, nem akarom elárulni a barátomat!

Majd eltolta magától Unát és magára húzta a takarót.

-Most ezt minek vegyem?

-Azt, hogy menj ki!

-Nem alázhatsz így meg! Senki sem fogja megtudni!

Majd közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolhassa, de eleinte még nem merte, Antonini el is húzta onnan a fejét.

-Tudom, hogy szeretnéd!

Majd beletúrt Antonini hajába, a fiú ezt is hagyta neki. Majd utána egyre közelebb hajolt felé, most megcsókolta, mielőtt megint elhúzná a fejét, eszébe sem jutott volna elengedni és úgy túnt viszonozza is. Közben leszedte róla a takarót, először a hasát simogatta, majd ment egyre lejjebb a kezével, miközben csókolta. A lány keze már a nadrágjában volt, amit Antonini ki is vett, utána ellökte magától.

-Leállnál? Tudod mennyire idegesít?

-De miért? Tudom, hogy szeretnéd, csak Sandro miatt nem teszed! Már végeztünk volna, de már nem érdemes belekezdeni, mert bármelyik pillanatban itt lehet Sandro.

Una felöltözött, majd dühösen távozott a szobából. Antonini felkelt és Rosalia társaságát kereste. A lány épp tévézett a kanapén ülve a nappaliban, miközben a divatmagazinokat bújta.

-Szia! Mit csinálsz?

-Nézem ezt a magazint és szomorúan veszem tudomásul, hogy számomra már elérhetetlenek ezek a drága holmik. Mindenemet elvesztettem.

-Sajnálom! Új életet kezdesz.

-Azt kell! El kell mennem dolgozni. Még soha sem dolgoztam és szakmám sincs.

-Megértelek! Tanulj egy szakmát.

-Nem így megy ez, az sem ingyenes már. Semmi pénzem nincs.

Közben azt tervezte, hogy Unát eltávolítja az útból és hozzámegy Nestához.

-Mi segítünk neked.

-Köszönöm, rendesek vagytok!

-Ez nekünk természetes, hogy segítünk neked.

Majd Antonini Rosalia kezére tette a kezét, majd simogatni kezdte. A lánynak feltűnt, de nem szólt semmit.

-Nagyon szépek a körmeid!

Jelentette ki a fiú.

-Köszönöm, de ez csak műköröm. Nem tudtad?

-Tényleg nem tudtam, olyan igazinak tűnik.

-Köszönöm! Profi műkörmös csinálta, amikor még volt pénzem.

-Gyönyörű a kezed is!

-Köszönöm!

Ezután már feltűnt, hogy udvarolni akar neki.

-A szemeid is nagyon gyönyörűek!

Nem tudott leállni, folyamatosan mondta.

-A hajad is és mindened olyan elbűvölő!

Rosaliat idegesítette, de most nem akarta megbántani szegénykét.

-Nagyon köszönöm, aranyos vagy, de most már elég.

-Nem dícsérhetlek?

Kérdezte aranyosan, Rosalia is annak tartotta.

-Dehogynem, olyan kis édi vagy!

A lány elnevette magát, csak viccelődni akart vele, de a fiú komolyan vette és elpirult, Rosalia észrevette rajta, ezért nem hagyta abba, mert kifejezetten élvezte ezt a kis mókázást.

-Aranyosan elpirultál, nagyon cuki vagy, úgy tetszik!

-Komolyan?

Örült neki, hogy Rosalia érdeklődést mutat iránta, azonban azt nem tudta, hogy a lány csak játékból csinálja, és ő sem, hogy Antonini talán komolyan gondolja.

-Igen, kis játékos vagy!

-Csak ennyit látsz bennem?

-Igen, egy gyereket!

Antonini megsértődött, hátat fordított és keresztbe fonta a karját, Rosalia nem tudta mi van.

-Rosszat mondtam?

Vállára tette a kezét, de elhúzta onnan.

-Most mi van? Megbántottalak?

-Nem veszel engem komolyan, idétlennek tartasz!

Még jobban gyerekesnek tartotta, amiért képes volt ilyenen megsértődni.

-Ilyenen megsértődsz?

Be akarta neki vallani, hogy szerelmes belé, de inkább halogatta, mert nem merte.

-Nem! Semmi baj, én voltam hülye!

-Olyan furcsán viselkedsz.

Most meg zavarba jött, ilyenkor nem bírt magával, elkezdte piszkálgatni a fülét, nyakát meg mindenét. Rosalia nem igazán értette ezt a viselkedést, de kezdte már sejteni.

-Én miért?

-Miket csinálsz már? De ettől függetlenül aranyos vagy!

-Fejezd már be! Nem így akartam, elrontottam mindent!

Ezzel elrohant. Rosalia inkább hagyta, mert nagyon zalkatottnak látta.

 

Délután öt óra fele Antonini kiment egy kicsit sétálni a havazásban. Nem szeretett már bent lenni, kivágyott a levegőre, főleg, hogy mindent ellepett a fehérség. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni egyedül.

Sétálgatott, szépen eljátszott a gondolataival, de ezt megzavarta valaki, ugyanis hátulról hirtelen valaki lefogta, majd a szájába újságpapírt gyömöszölt. Szegény fiú nagyon megijedt, esélye se volt hátranézni, hogy megnézze ki a támadója. Valószínűleg többen lehettek, de egy szót sem szóltak. Valaki lefogta, majd a másik bekötötte a szemét, hogy ne lásson semmit, majd felemelték, vitték egy darabig. Ezután megálltak, a kezét is hátrakötözték, végül bedobták egy autó csomagtartójába. Szegény tehetetlen volt, mozdulni sem tudott és fogalma sem volt, hogy kik az elrablói. Elég hosszú utat tettek meg, időnként megálltak. Szerencsétlennek már nagyon kellett pisilnie, felé se fordultak, hogy megkérdezzék esetleg, ezek mellett még éhes is volt. Nagy nehezen sikerült kiköpnie az összegyűrt újságot, majd elpanaszolta, hogy WC-re kell mennie.

-Pisilni kell!

Kiabált, hogy biztosan meghallják, azok ott ketten nem tudták, hogyan tudott megszólalni, amikor az újság be van gyűrve a szájába. Az autópályán mentek, így az első útba eső benzinkútnál meg is álltak, hogy hátranézzenek hozzá.

-Na mi van? Pisilned kell? Kiengedünk, nehogy bepiszkítsd a kocsit! De csak felügyelettel mehetsz el.

Kioldozták a kötést, majd a szeméről is levették, így végre láthatja az elrablói arcát. Ismeretlenek voltak számára. Az autó osztrák rendszámú volt, így már elkezdett gyanakodni, hogy Leitgeb keze lehet a dologban, de nem szólt semmit. Az egyik elkísérte a mosdóba, szemmel tartotta, nehogy megszökjön, utána vett neki ennivalót, hogy ne haljon éhen.

-Inni kérsz?

Kérdezte eléggé vadul.

-Igen.

-Kapsz egy kólát.

Utána mentek vissza a kocsihoz.

-Kötözzük vissza!

Antonini ellenkezett.

-Muszáj bekötözni? Úgysem tudok megszökni menet közben!

-Igazad van, akkor beülhetsz a hátsó ülésre, mint egy normális utas!

Így is történt és folytatják az útjukat, míg nem megérkeztek Grazba.

 

Késő este van és Antonini még sehol sincs. Amióta elment sétálni, nem ment haza és mindenki halálra aggódta magát miatta. Próbálták hívni, de nem vette fel, mert kikapcsolt állapotban volt a telefonja. Talán történhetett vele valami, erre gyanakodtak. Nesta és Björn elindultak a keresésére, mindketten más irányba mentek a havas utcákon. Mindezt hiába csinálták, Antonininek nyoma sem volt, hazamentek. Ha nem kerül elő másnap estig, akkor az azt kövező nap bejelentik az eltűnését a rendőrségen, Főleg akkor kerültek mélypontra, amikor arra gondoltak, hogy az eltűnt személyek legtöbb esetben holtan kerültek elő, ettől féltek nagyon. Imádkoztak érte közösen lefekvés előtt, hogy Isten óvja meg a rossztól és élve kerüljön elő. Reménykedtek benne, hogy az éjszaka folyamán hazajön, de sajnos nem így lett, üres volt a szobája. Próbálták ismét felhívni, de továbbra is ki volt kapcsolva.

-Ezt nem hiszem el! Hová mehetett?

Kérdezte aggódva Una.

-Nem tudom, lehet megölték, úgysem kerül élve. Most már csak arra várok, hogy mikor jelentik meg, hogy megtalálták a holttestét.

Nesta pesszimista volt, Björn ezen a kijelentésen felháborodott.

-Hogy mersz ilyet mondani, Sandro? Nem tudom hogy van bátorságod ahhoz, hogy egy ilyen mondat hagyja el a szádat! Teljesen úgy hangzik, mintha ezt kívánnád, de ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem akarod ezt, csak az elkeseredettség beszél belőled. Akkor se jogosít fel, hogy ezt mondd! Nincs még minden elveszve, csak tegnap tűnt el, bármikor visszajöhet, ha meg nem, akkor tudod, hogy bejelentjük a rendőrségen és akkor minél hamarabb előkerül, mert keresni fogják.

-Ne haragudj! Valóban a bánat beszélt belőlem! Bocsássatok meg!

 

Graz, Ausztria

Hamarosan megérkeztek, egy házba kísérték be Antoninit, aki azt sem tudta, hogy mit fognak vele csinálni, félt nagyon. Nagyon remélte, hogy nem ölik meg.

-Mit akartok tőlem? Mit fogtok velem csinálni?

-Nem kell félned, nem teszünk benned kárt! Mi csak a főnök utasításait teljesítjük!

-Ki a főnökötök?

-Nem mindegy az neked?

-Én tudom ki! Meg akarja ölni Adamet pénzért, de mi a kétszeresét ajánlottuk neki, és beleegyezett. Miért nem nyugszik már? Miért jó ez neked?

-Pofa be, te kis vakarcs!

Majd löktek rajta egy nagyot, hogy elessen, Antonininek hallgatnia kellet, már majdnem elsírta magát.

-Legalább felhívhatom a családomat, hogy itt vagyok?

-Megvesztél? Hogy megszöktessenek téged? Azt már nem! Jobb, hogy nem tudják hol vagy!

Megfogták a ruháját, majd leráncigálták a pincébe.

-Muszáj rángatni? Tudok magamtól is jönni!

-Jó, de akkor nem rohansz el!

-Nem fogok!

Lekísérték a pincébe, ott be volt rendezve számára egy szoba.

-Itt lesz a helyed, innen nem tudsz megszökni, mert zárva lesz az ajtó! Kapsz enni, lenézünk hozzád időnként!

-Itt kell töltenem a karácsonyt?

-Igen, ha akarod, akkor felállítunk neked egy karácsonyfát!

-Nem kell, úgysem leszek itt boldog!

-Mi akkor is felállítjuk neked!

Majd távoztak és mikor becsukódott az ajtó, Antonini mindent kiengedett magából, vagyis keserves sírásba kezdett halkan, hogy meg ne hallják.

Milánó, Olaszország

Nesta és Leitgeb találkozta, hogy Nesta odaadja neki a 2000 eurót.

-Hello! Akkor meg van a pénz?

-Igen, de előtte lenne pár kérdésem hozzád! Szeretném, ha őszintén válaszolnál rá! Bár nem hiszem, hogy bevallod, de azért megkérdezem.

-Mi lenne az? Ne cifrázd már ki, hanem kérdezz!

Mondta ingerülten.

-Luca nálad van? Te elraboltad őt?

Leitgeb csinált egy nagy műnevetést, mintha olyan viccesnek tartotta volna.

-Te bolond vagy ember! Miért raboltam volna el? Akkor szerinted itt lennék?

-Nem tudom, de esetleg felbéreltél embereket rá.

-Nincs is pénzem! Miből fizetném ki őket?

-Most kaptad meg, ebből csak ki tudod őket fizetni! Légy szíves mondd meg hol van, mert ennek nem lesz jó vége!

-Mit vádolsz már? Van bizonyítékod? Mert ha nincs, akkor feljelentelek rágalmazásért! Velem lehet beszélni, ha pénzről van szó! Semmi közöm hozzátok már, na szia! Erre nincs időm!

Elhúzta a csíkot, Nesta hagyta, hisz nem volt biztos abban, hogy tud róla valamit. A biztonság kedvéért figyeli az osztrákot, ha kell felfogad egy magánnyomozót, hogy tartsa szemmel és számoljon be minden cselekedetéről. Így is tett.

 

Másnap sem jött haza Antonini, bejelentették a rendőrségen, így elindultak a keresésére. A magánnyomozó már figyelte Leitgebet, ha esetleg nála van Antonini. Be kellene valahogy jutni a házába, hogy ott van-e. Ha nincs, akkor csak Grazban lehet, már ha tényleg ő rabolta el.

Szenteste sem volt velük, így nem volt teljes számukra a karácsony, mert egy valaki hiányzott, akiről semmi hírük nincs

 

Adam és Sauli nagyot veszekedtek, mert Adam nem akart karácsonyfát, még ünnepelni sem akart.

-Mi az, hogy nem ünneplünk? Mekkora egy barom vagy már!

-Mert én zsidó vagyok!

-Ők is ünnepelnek akkor valamit, de te semmit sem akarsz!

-Mert nem gyakorlom a vallást!

-Akkor a karácsonyt ünnepeljük és kész!

-Nem, mert nem vagyok vallásos és nem akarok álszenteskedni!

Összeverekedtek, hangoskodtak is. Tommy felhívta a tulajdonost, aki azonnal kidobta mindhármukat. Tommyn vezették le utána.

Huszonnegyedik rész

2012 november 28, szerda

Antonini felhívta Adamet, mert egy életbevágóan fontos dolgot akar vele közölni.

-Szia! Itt Adam Lambert beszél!

-Szia! Én vagyok az Luca! Nagyon fontos dologról kell beszélnünk! Hol tudnánk találkozni?

-Igen, de miért? Furcsa, mert eddig látni sem akartál! Mi lehet olyan fontos?

-Most hagyjuk ezt! Azért akarodk veled beszélni, mert az életed múlhat rajta, tehát tudnod kell róla, mert elkerülhető lenne.

Adam nem hitt a fülének, vajon mit akarhat? Ezt kéne megtudnia.

-Jólvan! Találkozzunk! Mikor és hol jó neked?

Megbeszélték a helyet és az időpontot, ekkor találkoztak is. Adam próbálta erősnek mutatni magát, hogy már nem érdekli az egész és teljesen közömbös iránta. Azért belül mégiscsak örült, hogy találkára hívta.

-Mit akarsz? Én már nem vagyok rád kíváncsi, mert folyton elküldtél és megaláztál!

-Csak annyit akarok mondani, hogy ne menj el Grazba!

-Miért? Fáj, hogy elmegyek kikapcsolódni szilveszterkor a pasimmal, aki nem te vagy?

-Tudod ki akar a pasid lenne, felejtsd már el ezt! Az osztrák meg akar téged ölni, ezért mondtam, hogy ne menj el!

Adam ezt nem akarta elhinni, azt hitte, hogy Antonini bekattant, vagy csak féltékeny.

-Te zakkant vagy, ember! Na, nem is hallgatlak tovább, remélem felfordulsz!

Még mindig szerette, de nem mutathatta ki. Meg kell bünhődnie, most ő is át fog nézni rajta, hogy megtanulja egy életre, hogy Adam Lambertet senki se kosarazhatja ki.

-Ilyeneket kívánsz nekem?

Kérdezte megdöbbenten Antonini.

-Igen, mert marhaságokat beszélsz és megpróbálod megakadályozni az utazásomat! Miért akarna megölni engem egy utazás szervező? Ő lesz az idegenvezetőnk.

-Az nem idegenvezető és nem is utazásszervező, hanem egy bűnőző! Engem megzsarolt.

-Nem érdekelnek a baromságaid, ne nekem sajnáltatsd magad! Na, szia!

Adam elhúzott onnan, Antonini ment volna utána, de a lába miatt nem tudta volna utolérni, ezért hazament és otthon kisírta magát.

Adam meg hazament dühösen.

-Veled meg mi van?

Kérdezte Sauli, tudta, hogy Antoninivel ment el találkozni.

-Azzal a senki házi Lucával találkoztál!

Ám de fogalma sem volt, hogy hogyan szabadult ki az erdőből összeverve. Azt gondolta, biztos arra járt valaki és segített neki. Nem is izgatta magát rajta, már megnyugodott, hogy meg tudta verni, csak az bosszantotta, hogy ennek ellenére továbbra zaklatja Adamet. Ha így folytatja, mégegyszer meg fogja verni.

-Igen! Az az ember nem normális! Tudod mit mondott?

-Na mit?

-Hogy az idegenvezetőnk meg akar minket ölni Grazba, ezért azt kérte ne menjünk el!

Sauli nevetésben tört ki.

-Úristen, ez bolond! Ilyenekkel ne állj le!

-Nem is fogok már, ez nem normális! Elküldtem az anyjába, nem tudom mit akar ezzel elérni.

-Biztos, hogy nem érdekel?

-Dehogy, rájöttem milyen hülye. Grazban ki tudunk majd kapcsolódni és ő sem lesz ott.

-Ajánlom neki, hogy ne jöjjön el.

-Ugyan már, nehezen talál meg ott minket, nem ismeri a város, meg még mi sem.

-Nekünk lesz idegenvezetőnk, mi nem fogunk eltévedni.

-Ez igaz.

 

A többiek nem tudták, hogy mostanában mi baja van Antonininek. Vajon miért sír ilyen sokat, miért ilyen bánatos és szomorú? Mert ugye elmondani nem akarta, vagy inkább csak nem merte. Mindenért saját magát hibáztatta. Nem tudta elmondani Adamnek, miért keveredett ide, mert nem hallgatta meg. Nem hagyhatja, hogy meghaljon, mert akkor az ő lelkén fog száradni a halála. El kell mennie Grazba, csak sajnos a lába még mindig hátráltatja. Ha akar valamilyen segítséget, akkor bizony el kell valakinek mondani a problémáját. Nesta a legjobb barátja és valamikor még megígérte neki, hogy semmit sem fog előle titkolni, most sem szabadna. Össze kell magát szednie és elmondani neki mindent. Na, majd este, addigra felkészül rá lelkileg is.

 

Rosalia épp a vagyonát kérdezte le, kíváncsi volt, hány milliárd dollárja van. Azonban a válasz padlóra döntötte. A bankkártyáján több milliárd dollár helyett nulla volt.

-Sajnálom hölgyem! Önnek semennyi vagyona sincs!

-De ez hogy lehet? Ilyen nincs!

Háborodott fel Rosalia.

-Mert Ön kivette az egészet, legalábbis a gép ezt mutatja, hogy készpénz felvétel történt.

-Én biztos nem vettem ki semennyi dollárt se a bankkártyámról!

-Más nem lehetett, ha csak valakinek el nem mondta a pin kódját.

-Senki se tud róla.

Nem értette hogyan deríthette ki az illető, aki meglopta. Federicára gyanakodott, hisz a legjobb barátnője volt és az ékszerlopásokkal elárulta. Elképzelhető, hogy ezt is ő lopta el és most a börtönben magánál tartja. Minden elképzelhető, de nem tartotta valószínűnek, hogy visszakaphatja a pénzét, azonban nem elképzelhetetlen a dolog, mert az ékszereit is visszakapta. A villát elárverezték, most az állam tulajdonában van és értékesítik. Most hogy megy haza karácsonyra? Nincs erre pénze, de talán nem kell egyedül maradnia, majd becsönget Nestáékhoz, hátha befogadják, amiért ő is Federica áldozata lett, akárcsak Björn. Összepakolta otthon a cuccait és indult is. Becsöngetett, Livia nyitott ajtót.

-Jó napot! Sandroval szeretnék beszélni, nagyon nagy baj van!

-Gyere csak be és foglalj helyet! Mindjárt szólok neki!

-Köszönöm!

Rosalia besétált, leült a nappaliba, addig Livia szólt Nestának, hogy vendége érkezett.

-Szia Rosalia! Minek köszönhetjük a látogatásodat?

-Nagy baj történt Sandro! Valaki meglopott, levett több milliárd dollárt a bankszámlámról, pedig senki sem tudja a pin kódomat, de eszembe jutott egy eset, amikor elmentem felvenni egy kis pénzt és mikor hirtelen hátrafordultam, mert éreztem, hogy van mögöttem valaki és Federica volt ott nagyon közel. Le leshette a pin kódot. Biztos, hogy ő volt, hiszen az ékszereimet is ő nyúlta le.

-Mindegy már, nem hiszem, hogy a pénzt vissza fogod kapni. Biztos, hogy nem tartja magánál a börtönben.

-Ha nem zavarok, akkor itt maradhatok karácsonyra. Pénzem sincs hazamenni, meg hát a családom… Inkább ne is beszéljünk róla.

-Itt maradhatsz, szívesen látunk itt.

 

Este Antonini félrehívta Nestát, hogy egy fontos dolgot közöljön vele. Ám de látszott rajta, hogy egy kicsit meg van ijedve.

-Mit szeretnél mondani ilyen görcsösen?

-Nagyon fontos. Megtennénk, hogy elmennénk egyet sétálni?

-Persze, ha ez megnyugtat.

Felvették a kabátot és indultak is. A kidíszitett utcákon járkáltak, ez is gyönyörűen festett, még ha nem is volt hó, de bíztak benne, hogy karácsonyra az is leesik.

Így nézett ki az az utca, ahol sétáltak. Forgalom sem, szinte csak ketten jártak erre.

-Teljesen kihalt ez az utca most.

Mondta Antonini, de közben örült is, mert van egy kis nyugalom is.

-Meg is lepődöm rajta, mert ez az utca napközben mindig nagyon forgalmas. Úgy látszik estére mindenki otthon van. Na mit szeretnél mondani?

Váltott hirtelen témát Nesta.

-Arról, hogy mire készül az osztrák és ez az én hibám.

-Miről beszélsz?

Kezdett megijedni Nesta.

-Megakarja ölni Adamet és engem megzsarolt. Ezer eurót követel tőlem. Mondtam neki, hogy inkább ne tűntesse el Adamet az életemből, ő begurult és azt mondta válasszak, hogy én halok meg vagy Adam.

-Úristen! Éreztem, hogy baj van ezzel a fazonnal, a szeme sem állt jól.

Antonini magához szorította Nestát és sírni kezdett.

-Most mit csináljak?

Kérdezte kétségbeesetten.

-Holnap felhívom! Ha kell, kifizetem, csak tűnjön el innen és hagyja békén Adamet.

-Adam sem akart meghallgatni, hülyének nézett! Már nem szeret engem, mert olyan gonosz voltam vele! Megérdemlem!

-Vele úgy kellett bánni, de akkor sem engedhetjük, hogy az osztrák megölje.

Antonininek így is lelkiismeret furdalása volt Adammel kapcsolatban, a szíve mélyén valahogy mégis szerette őt.

-Akkor is! Menjünk haza!

-Jó!

Indultak hazafelé, már ideje volt, azonban nem sokat voltak kint.

 

December 22-én Tommy kijöhetett a kórházból, már várta, mert Adam közelében szeretett volna lenni. Adam hazahozta őt.

-Haragszol rám?

Kérdezte Tommy kissé félénken.

-Miért haragudnék? Hisz te vagy a legjobb barátom!

Válaszolt higgadtan Adam. Ezután hazaértek, azonban Sauli nem örült a hazatérésének. Reménykedett benne, hogy ketten karácsonyozhatnak Adammel, de sajnos ez most nem jött össze neki.

-Nahát Tommy! Milyen hamar felépültél!

-Nem is volt súlyos, különben is már lehetett tudni, hogy a karácsonyt otthon tölthetem.

-Igen, ez nagyon jó!

Csinált egy gúnyos mosolyt, Tommy észrevette rajta, hogy nem örül neki.

-Nem kell aggódni, nekem Adam csak kizárólag barát és soha sem lesz köztünk több.

Ez elszomorította, de úgy látta, hogy ez tény, mert reménytelen volt neki, hogy megszerezze és csak az övé legyen. Úgy látszik, kénytelen lesz beletörődni abba, hogy csak barátság és semmi több.

 

Antonini és Nesta elmentek találkozni Leitgebbel, a többiekkel nem közölték ezt a hírt, úgy gondolták, hogy majd megoldják ketten.

-Mit akartok? Már mindent megbeszéltünk, Antonini!

Mondta Leitgeb ingerülten, amire Nesta reagált.

-Fontos megbeszélni valónk lenne, és kérlek beszélj normálisan, mert így nem lehet.

-Attól függ mit akartok, mikor már minden meg van beszélve.

-Te mindenképp ölni akarsz, vagy csak a pénz kell?

-Én pénzért mindenre vevő vagyok.

-Ebből is látszik, hogy osztrák vagy. Adok kétezer eurót, ha eltűnsz innen örökre és békén hagysz mindenkit!

-Most oda tudod adni?

-Még össze kell gyűjtenem! Hívni foglak!

-Jó, de ha harmincegyedikéig nem adod oda, akkor elviszem őket Grazba és meghalnak!

-Addigra összeszedem a pénzt.

-Hívj, ha van valami híred!

-De akkor tartod is a szavad!

-Jó, nekem nem érdekem, hogy halottak legyen, az nektek volt, most meg be vagy szarva! Ilyen beszari alakokkal nem is beszélek.

Elment.

-Ez egy barom!

Jelentette ki Nesta. Antonini meg volt ijedve, látszott rajta, hogy fél tőle. Már megbánta, hogy bízott benne.

Leitgeb azt tervezte, ha megkapja a pénzt, akkor is elviszi őket Grazba, elkéri a pénzüket, majd otthagyja őket valahol. Ha nem kapja meg, akkor megöli őket és addig fog Antonini nyakára járni, ameddig meg nem kapja, ha kell, megfenyegeti.

Nesta elment intézkedni, hogy megszerezze az adott pénzt, csak a bankba kellett elmennie és felvennie, azonban állt a sor. Be állt, mert hamarabb le akarta tudni az egészet és karácsonykor nem kívánt foglalkozni vele, addigra azt akarta, hogy tűnjön el. Remélte, hogy pénzzel le tudja állítani és el tudja tüntetni az életéből.

 

Amíg Nesta bankban volt, addig Antonini lepihent egy kicsit, azonban aludni már nem tudott, mert Una benyitott hozzá.

-Hogy vagy?

-Aludni szeretnék!

-Egésznap alszol, nagyon ellustultál! Ideje lenne egy kicsit aktívnak lenni.

Majd a lány magukra zárta az ajtót.

-Miért zártad be?

Kérdezte értetlenkedve a fiú.

-Mert ez most csak kettőnkről fog szólni!

Una levetkőzött fehérneműre, majd bebújt Antonini mellé a takaró alá, a fiú meg nem tudta, hogyan utasítsa vissza.

-Menj ki kérlek! Nem szeretném!

-Én viszont igen és senki sem fogja megtudni! Vedd csak le a ruháidat!

A pólója alá nyúlt, hogy így aztán jobban tudjon neki segíteni levenni, most a fiú hagyta is magát, azonban azt már nem hogy Una teljesen levegye róla a pólót.

-Most miért nem?

Nem válaszolt, ezért a lány elkezdte puszilgatni a hasát.

Huszonharmadik rész

2012 november 21, szerda

Este Adam el akart menni fürödni, azonban ott elég furcsa dolgot látott, amin teljesen ledöbbent. Talán még a legrosszabb rémálmaiban sem tudta volna ezt elképzelni. Tommy ott feküdt a fürdőszoba közepén ájultan, a kezében gyógyszeres üveg volt, amiből kiesett néhány pirula. Hason feküdt, az arca a szőnyegen volt, Adam azonnal leguggolt hozzá, hogy megnézze mi a helyzet. Megfordította Tommyt, a szája habzott, az orrából ömlött a vér. Azonnal a telefonhoz nyúlt, hogy kihívja a mentőket.

 

Közben Nesta próbálta észhez téríteni Antoninit, hogy ne bízzon meg mindenféle idegenben, főleg ne egy osztrákban, akiket ő utált.

-Honnan tudod, hogy jó szándékú?

-Segített nekem. Meg segít lekoptatni Adamet.

-Azt meg hogyan csinálja? Ha igazán szeret téged Adam, akkor nem fog menni neki.

-Azt mondta elviszi Grazba, akkor gondolom ott is tartja.

-Örökre nem fogja tudni, egyszer el fog onnan jönni és akkor megint zaklatni fog! Tehát ez csak rövid ideig jó.

-Nem tudom, de az is jobb, mint a semmi.

-Beszélhetek vele, kíváncsi vagyok, hogy milyen szándékai vannak és azt is szeretném tudni, hogyan csalja el és tartja ott Grazban.

-Arra én is kíváncsi vagyok!

-De ha rossz szándékai vannak, akkor inkább ne menjünk bele a játékába.

-Úgy nem is akarok, de mi érdeke lenne neki, hogy Adam eltűnjön az életemből. Szerintem semmi haszna nincs neki ebből, barátságból teszi.

-Pénzt nem kért érte?

-Nem mondta.

-Ha pénzt kér, akkor se adj neki egy centet se, küldd el az anyjába akkor és gyere el! Ha baj van, akkor csörögj és ott leszek, de remélem nem fogsz ilyen helyzetbe kerülni, hogy a karmai közül kelljen téged kimenteni. Érdekes, azt mondta, hogy régi barátok vagytok. Tehát akkor ez nem igaz?

-Én nem ismerem őt, nem tudom miért mondta ezt.

-Furcsa! Mindegy, legyél óvatos, én nem nagyon bízom meg az osztrákokban, de amúgy sem az ilyesmi alakokban.

-Most csak azért, mert osztrák? Utálod az osztrákokat? Nem mindegy honnan származik, ha segíteni akar?

-De, csak én nem szeretem az osztrákok, ráadásul ez nem is a legmegbízhatóbb emberek közé tartozik.

-Hát jó, de remélem Adam eltűnik!

-Jó ember ismerő vagyok, de remélem most nem lesz igazam vele kapcsolatban.

-Remélem sem, mert szerintem a barátom!

-Ne legyél benne biztos! Én is tanultam a hibáimból, ha idősebb leszel, talán majd te is megérted, ha sok megrázkódtatás és csalódás ér, mint engem.

-Miért mondod ezt?

Komolyan nem értette, miért mond neki ilyeneket a legjobb barátja.

 

Tommyt be kellett vinni a kórházba, életveszélyes állapotban volt. Nem csak, hogy begyógyszerezte magát, de utána ivott rá alkoholt, majd utána megivott egy pohár vegyszert. Sauli és Adam is bent voltak, várták, hogy az orvos tájékoztassa őket Tommy állapotáról. Mikor kijött a folyosóra, már izgatottan és idegesen várták a híreket.

-Na, hogy van? Ugye nincs veszélyben?

Kérdezte izgatottan Adam.

-Semmi bíztatót nem tudok mondani, az életéért küzdünk! Lehet nem marad meg reggelre! Nagyon sok méreg van a szervezetében, igyekszünk kimosni, de így sem vehető biztosra a felépülése. Most nem lehet látogatni!

Majd az orvos továbbment. Adam magát hibáztatta, hogy Tommy kórházban van, hisz nagyon jól tudta, hogy szerelmes belé, de ő csak játszadozott az érzéseivel, és mindig más fiúk után néz, őt észre sem veszi. Nem szólt semmit, csak magába nézett. Kiröhögte magát, hogy neki egy olyan fiú kellett, aki meg sem becsüli és lenézi, aki meg tiszta szívből szereti, az meg nem kellett neki, inkább lett volna egy féltékeny és agresszív Saulival, ha nincs Luca. Elhatározta, hogy ezentúl ez másképp lesz. Ha felépül, őt viszi magával Grazba és Saulit elküldi.

Kimosták Tommy gyomrát, majd bevitték a műtőbe, hogy megmentsék az életét, már ha sikerül. Adam és Sauli a kórházban éjszakáztak, időnkánt elbóbiskodtak, de nehezen tudtak ilyen helyzetben elaludni.

 

Másnap reggel Megcsörrent Antonini telefonja, ami fel is ébresztette, mert még csak nyolc óra volt.

-Ki keres ilyenkor?

Felvette, majd beleszólt. Leitgeb volt az, tiszta izgatott volt, sürgősen találkozni akart Antoninivel.

-Csá, tudunk találkozni?

Így köszönt bele a telefonba, ráadásul üvöltött is.

-Most ébredtem fel, mert te hívtál.

-Úristen, te ilyenkor még alszol? Bocsi akkor! Na, akkor mikor tudunk találkozni?

-Délután!

-Ne már! Én nem tudok addig várni! Kelj fel, készülődj el és csörögj rám, ha elindultál.

-Én nem tudok ilyen gyorsan. Miért nem tudsz várni?

-Mert nagyon sürgős.

Végül Leitgeb kierőszakolta, hogy minél hamarabb találkozzanak, megbeszélték a helyet és az időpontot. Antonini kénytelen volt felkelni, nem reggelizett, hanem egyből ment. Nesta nem értette.

-Nem eszel?

-Majd, ha visszajöttem! Sürgős!

-Hová mész?

-Találkozom az osztrákkal, biztos tudja már a megoldást, ezért ilyen sürgős neki.

-Jó, de vigyázz vele, ha hülyeséget kér, ne menj bele!

-Tudok magamra vigyázni!

Antonini odament a megbeszélt helyre, ahol Leitgeb már türelmetlenül várt.

-Végre! Már azt hittem sosem érsz ide!

-Én pontos voltam, arról nem tehetek, hogy te hamarabb jöttél.

-Jólvan, inkább beszéljük meg a dolgokat.

-Mi volt olyan sürgős?

-Ma ad választ Adam, hogy mikor megy Grazba! Azt terveltük ki a haverommal, hogy véletlen baleset fogja érni és meghal. Ugye milyen csodálatosat eszeltem ki? Egy zseni vagyok! Te meg élhetsz nyugodtan!

Antonininek már nem tetszett úgy, mint Leitgebnek, azt gondolta, hogy ebbe az emberbe egy csepp érzés sem szorult.

-Te képes lennél erre?

-Csak így tudsz tőle megszabadulni.

-Igen és neked ebből mi hasznod lesz? Nem téged zaklat.

-Fizetsz! Egyezzünk ezer euróban! Azért ez piszkos munka, meg kell halnie ehhez valakinek, így nagy összeget is kérek el.

-Inkább ne csinálj semmit, ez baromság!

-Akkor lehet, hogy ő fog téged megölni, mert nem lehetsz az övé!

-Ja, persze! Ilyenbe nem megyek bele!

Leitgeb ideges lett, amiért Antonini nem akart ebbe belemenni, ezért megzsarolta.

-Akkor válassz! Ő vagy te!

-Mi van?

-Ki haljon meg! Ha belemész, akkor életben maradhatsz, és akkor ő hal meg, fizetsz nekem ezer eurót és élhetsz nyugodtan, vagy nemet mondasz nekem és váratlan halál fog érni!

-Zsarolsz?

Háborodott fel Antonini, de nem mert elmenni, félt, hogy tényleg megöli egyszer, így hát nem volt más választása.

-Vedd, aminek akarod, de ha most elmész, akkor nincs sok neked hátra, tehát úgy gondold meg!

-Nem tudod mit kérsz! Honnan lenne nekem ezer euróm?

-Nem muszáj most azonnal megadni, elég csak egy kis előleg, amikor Adam elindul Grazba, és ha holtan idehozom neked, akkor kifizetsz teljesen! Csinálok is róla egy szerződést!

-Aha, persze! Akkor lebukunk és börtönbe kerülünk!

-Jó, nem kell, de ha nem tartod a szavad, akkor azonnal meghalsz! Megértetted?

Nem szólt semmit, nem mert, inkább belement a hülyeségbe. Leitgeb felállt, majd így szólt.

-Úgy veszem, hogy belementél, majd jelentkezem, ajánlom, hogy vedd fel a telefont, úgy is meg foglak találni! Előlem nincs menekülés, ezt jól jegyezd meg!

-Azt hittem a barátom vagy!

Mondta elfolytott hangon, már majdnem sírt.

-Nevetséges vagy! Én dolgozom és nincs időm haverkodni! Na, majd jelentkezem! Legyél jó fiú és nem esik bántódásod!

Leitgeb elment. Antonini ott maradt és sírásban tört ki, az arcát eltakarta a kezével, hogy senki ne lássa. Ezt nem meri elmondani senkinek sem, nagyon nagy bajba keveredett. Ezután összeszedte magát, letörölgette a könnyeit, majd hazament. Senkinek sem szabad észrevennie, hogy sírt és nem szabad gyanakodni sem, nehogy rájöjjenek.

 

Leitgeb felhívta Adamet, vele is sürgősen akart találkozni, hogy megbeszéljék az utat.

-Christoph Leitgeb vagyok, aki szervezi a grazi utazásokat. Tudnánk találkozni.

-Persze. Mikor jó neked?

-Egy óra múlva a parkban várlak!

-Oké, ott leszek!

Visszament a parkba, bízott benne, hogy Antonini már nincs ott és nem is tévedett. Ott várta Adamet, egy óra múlva jött csak.

-Hogy lehet ennyit késni?

-Pont egy órája hívtál! Nem tehetek róla, hogy itt loptad a napot!

-Mindegy! Eldöntötted melyik kirándulásra akarsz menni?

-Nem hoztam el a katalógusokat.

-Ostoba! Akkor menjünk vissza érte.

Adamnek nem tetszett Leitgeb stílusa, rá is szólt.

-Fogd már vissza magad, nem a kutyáddal beszélsz!

-Bocsánat, indulatos vagyok!

-Azt látom, na menjünk!

Elmentek Adamékhez, Sauli otthon volt.

-Hello!

-Hello!

Köszönt vissza Sauli.

-Akkor hozom a katalógusokat!

Szólalt meg Adam, majd bement értük a nappaliba, azután kinyitotta a megfelelő helyen.

-Szilveszterkor szeretnénk menni, tehát ezt választom!

Rámutatott, Leitgeb megnézte, ő is tudta, hogy közel sem tudja azokat a programokat biztosítani, amik ott fel vannak tüntetve.

-Oké! Majd beszélünk az utazás részleteiről. Vagy most ráérsz?

-Persze!

Leültek az asztalhoz beszélgetni, közben Adam próbálta ugráltatni Saulit.

-Hozz már nekünk egy kávét!

-Szolgáld ki magad és a vendégedet!

-Nem te akarsz jönni velem Grazba? Nekem mindegy, én elviszem Tommyt és téged akkor otthon hagylak! Ezt szeretnéd?

-Most zsarolsz? Nem fogok kávét csinálni nektek!

-Akkor majd én csinálok magunknak, de neked nem!

Adam ment a konyhába kávét főzni két személyre, majd kiszolgálta magát és Leitgebet is.

-Itt is a kávé. Akkor mennyit kéne fizetnünk erre az utazásra?

-Mindjárt számolok, várjál!

 

Antonini hazaért, el akart bújni, de Livia ott ült a nappaliban és tévézett. A fiú próbált láthatatlan lenni, de nem sikerült neki.

-Megjöttél, kicsikém? Hol voltál? Sandro azt mondta, hogy még nem ettél.

-Tudom, de nem is vagyok most éhes.

Livia felállt a kanapéról, odament hozzá közel, mert látta rajta, hogy nincs minden rendben vele.

-Mi a baj? Mondd el!

-Mi lenne? Azért mondod, mert nem vagyok éhes?

-Nem azért. Tudom kivel találkoztál. Talán megbántott?

Lehajtotta a fejét, utána meg elfordult, semmi esetre sem akart Liviára nézni és azt sem akarta, hogy lássa az arcát.

-Mi van? Bántott az az osztrák? Mit csinált veled?

Ekkor hirtelen Antonini Livia nyakába borult és ismét sírásban tört ki, az asszony ekkor már biztosra tudta, hogy történt vele valami, azt szerette volna megtudni, hogy mi.

-Istenem! Mi történt, mondd el!

De még harapófogóval sem lehetett volna kihúzni belőle, ezért inkább nem is szabadott tovább erőltetni. Björn kijött a zajra, hogy megnézze mi a helyzet.

-Mi történt?

-Lucával történt valami, valószínűleg bántotta az osztrák, aki állítólag eltünteti Adamet az életéből. Az a baj, hogy nem akarja elmondani.

-Várjunk vele, most hagyjuk magára, hogy megnyugodjon! Menj csak pihenni, Luca!

 

Adam és Leitgeb mindent megbeszéltek a kirándulással kapcsolatban, a lényege az volt, hogy december 30-án indulnak és január 5-én érkeznek vissza. Leitgeb úgy volt vele, hogy visszaút nem igen lesz.

Adam utána bement a kórházba Tommyhoz, hogy közölje vele, hogy mégis Saulival megy Grazba, annak ellenére, hogy megígérte neki.

-Szia Tommy! Gondolom nem fogsz felépülni harmincadikára.

Mondta nevetve.

-Nem tudom. Mikor megyünk Grazba?

-Jaj, Tommy! Itt fekszel betegen és te máris Grazba akarsz menni? Amúgy Saulival megyek, ugyanis vele járok. Bocsánat, de nem áldozhatom fel magam a hülyeséged miatt.

Tommyt ez szíven ütötte, most már semmi esetre sem akart tovább éllni, Adam telefonja megcsörrent. Eléggé ledöbbent, mert Antonini hívta őt, ezért inkább kiment, nem akart még nagyobb fájdalmat okozni Tommynak. Vajon mit akarhat tőle? Nagyon kíváncsi volt.

-Szia! Itt Adam Lambert beszél!

-Tudod ki vagyok! Beszélnünk kell! Tudunk találkozni valahol?

-Igen, de miért? Furcsa, mert eddig látni sem akartál.

-Most hagyjuk ezt! Az életed múlhat rajta, ezért nagyon fontos beszélnünk.

Huszonkettedik rész

2012 november 18, vasárnap

Valamilyen Christoph Leitgeb elcsalta Antoninit magával azt hazudva, hogy régi barátok, azonban ő egy kicsit sem emlékszik rá.

-Ülj be! Útközben elmesélem, hogy honnan ismerjük egymást, ha ennyire nem emlékszel!

Mutatott az autójára, Antonini beszállt. Útközben Leitgeb mindenfélét összehordott, Antonini nagyokat nézett, ő ilyenre nem emlékszik.

-Te nagyon furcsa vagy nekem! A nevedből ítélve te nem is vagy olasz!

-Inkább szállj ki, mert megérkeztünk!

Egy elhagyatott helyre hozta, Antonini nem értette, de nem sok jót gondolt erről az egészről, inkább menekülni akart, de sajnos a lábai jelen esetben nem engedték. Ki is szállt gyorsan és ekkor Sauli jött velük szembe, akitől eléggé megijedt, mert akkor valószínűleg Adam is itt van. Ám most tévedett, mert ő nem volt itt, nem is tudott erről az egészről.

-Mit akartok tőlem?

Kérdezte kissé megijedve, majd Leitgebre nézett.

-Valld be, hogy te sem ismersz engem, csapdába akartál csalni!

-Így volt, én csak a munkámat végzem!

-Te német vagy?

-Nem, osztrák! Miért érdekel téged, ha nem ismerjük egymást?

-Mert akkora egy köcsög vagy, hogy lenne kedvem beverni neked egy hatalmasat.

-Ne nekem verjél, én csak a munkámat végeztem!

-Ennek a baromnak dolgozol?

Sauli közéjük állt.

-Igen, annak a baromnak dolgozik, aki most itt áll előtted és te nem fogsz senkit se megverni, amíg én itt vagyok! Nem is bírnád a béna lábaid miatt, mert simán fellökne akár egy 5 éves is.

Majd Sauli jót nevetett.

-Mondok neked valamit! Jó lenne, ha leakadnál már végre Adamről, mert tönkretettél egy kapcsolatot! A mi kapcsolatunkat. Így Adam már engem elhanyagolt és folyton hozzád megy, amiből már nagyon elegem van! Azért hozattalak ide, hogy most jól elintézzelek és remélem ezek után nem merészelsz majd Adam közelébe menni.

-Ő zaklat folyton, elegem van belőle, már be sem szoktuk engedni...

Sauli nem engedte neki, hogy végig mondja, lekevert neki egy hatalmas pofont, majd tiszta erőből lökött rajta, hogy ő odavágódott a földnek, ezután a finn rajta taposott.

-Ezt érdemled, de te senki házi! Takarodj el az életünkből!

Végül arcon rúgta, vérzett is az orra, a szája és a szemöldöke meg felszakadt. Sírt szegény, nem tudta, miért kapja ezt, mikor nem csinált semmi rosszat. Bele sem akart gondolni, hogy ezt az egészet Adam Lambert miatt kapta, akire még ránézni is gyűlöl, és most miatta verik meg. Védekezni sem tudott, ilyenkor persze, hogy könnyű megverni, amikor gyenge. Ennél undorítóbb dolog nincs is a földön, hogy valaki így elbánjon a gyengébbel. Miközben Sauli rúgdosta szerencsétlent, addig az osztrák a pénzét követelte.

-Add már oda a pénzemet! Az nem volt benne, hogy ezt végig kelljen néznem!

-Mit aggódsz már, meg fogod kapni! Előbb húzzúnk el innen, jó?

-Jó!

Visszamentek, majd Leitgeb megkapta pénzét, utána Sauli megköszönte a munkáját.

-Köszönöm, hogy segítettél! Nélküled nem tudtam volna elintézni ezt a kis hülyét!

-Ez tényleg egy kis hülye volt, el is hitte, hogy régi barátok vagyunk, meg azokat is, amiket kitaláltam, hogy ez meg az történt velünk!

-Jézusom! Lényeg, hogy el van intézve és onnan nem fog tudni felkelni a beteg lábaival, ugyanis a botját elhoztam, anélkül meg nem tud járni. Majd szépen megfagy ott. Telefont nem találtam nála, pedig azt is elvettem volna.

Közben Nesta felhívta, mert aggódott érte. Ott csörgött a szobájában.

-Itt hagyta! A fenébe!

Szegény Antonini ott szenvedett az erdő közepén, felkelni nem tudott, kiabálni meg nem volt ereje. A botját nem találta, se a telefonját. Azt gondolta, hogy Sauli elvitte, ami részben igaz is volt, de csak a botot. Miután Leitgeb és Sauli elköszöntek egymástól, az osztrák visszament, hogy segítsen Antonininek, hátha tőle is kap egy kis pénzt. Be akarta vinni a kórházba, hogy ott lássák el a sérüléseit.

-Itt vagyok, segítek rajtad!

-Szép, mondhatom! Végig nézted, hogy elver, erre meg vissza jössz segíteni! Meg kellett volna akadályoznod!

-Most akkor ne segítsek? Meg akarsz itt fagyni? Mert megfogsz és ennyi volt a csodálatos életed!

-Hagyj itt! Ha így beszélsz, akkor inkább meghalok!

-Dehogy halsz meg, te szerencsétlen! Nem fogok egész életemben gyötrődni, hogy hagytam meghalni egy embert. Kelj fel és szállj be!

-Ha fel tudnék kelni, már nem lennék itt! Tolószékes voltam, és még nem gyógyultam meg teljesen.

-Jólvan, útközben elmesélsz mindent.

-Érdekel téged a történetem?

-Hát persze, hogy érdekel!

Leitgeb segített neki felkelni, majd beülni. Utána indultak az orvoshoz, aki megvizsgálta, hogy nincs-e komolyabb baja. Szerencsére nem voltak belső vérzései, pedig Sauli elég durván megtaposta a hasát. Az orvos szerint nem sok hiányzott hozzá, a vastag ruházat is megvédte ettől. Hazaengedték, mert látszólag nem volt semmi baja a felszakadt száján és szemöldökén, meg az orrvérzésen kívül.

-Ne mondd el senkinek, hogy megvertek!

-Kinek tudnám elmondani?

-A családomnak!

-Nem is ismerem őket.

Nem úgy nézett ki, hogy Antonini pénzt akar adni Leitgebnek, amiért segített neki.

-Akkor jó!

-De hülye vagy, ha nem mondod el nekik, akkor ugyanez lesz! Meg miféle Adamről nem tudsz leakadni!

-Ne hallgass arra a Saulira, Adam zaklat folyton! Amúgy az egy buzi és szó nélkül megcsókol, mikor nem számítok rá, ráadásul az utcát.

-Az a Sauli is egy buzi, de ha már munkát ajánlott, akkor már megcsináltam, de abban nem segítek neki, hogy egy ember meghaljon.

-Jelentsük fel!

-Nem tehetjük, mert abban én is bűnös vagyok, mert részben segítettem ezt! Nem akarok börtönbe kerülni. Ha feljelented, az a kis nyomorult engem is bele fog keverni.

-Akkor nem jelentem fel!

-Majd találunk valami megoldást! Bízz bennem!

-Köszönöm!

-Add meg a számodat, én is megadom az enyémet!

-Oké! Hálás lennék, ha eltakarítanád az utamból!

-Keresek egy megoldást, ha megtaláltam akkor majd hívlak!

-Köszönöm!

Antonini kiszállt, majd bement. Leitgen gondolkodott, hogyan távolítsa el Adam Lambertet, ugyanis kellett neki a pénz. Ingyen nem dolgozik. Ha Antonini nem fizet neki, akkor nem szabadítja meg Adamtől. Otthon felhívta az egyik osztrák haverját.

-Csá! Mi van veled? Van már munkád?

-Hogy ne lenne, csak meg kell valósítanunk, ha pénzt is akarunk kapni. Van egy csávó, akire ráakaszkodott egy buzi! Meg kell tőle szabadítani. Szóval a buzit kell eltenni az útból.

-És van tipped hogyan csináld? Már meg van, hogy mennyit kapsz érte?

-Még nincs, de nem is hoztam fel neki, hogy pénzt kérek majd tőle, de ha nem lesz hajlandó fizetni, akkor nem távolítom el a buzit!

-Úgy legyen! Nekem támadt is egy jó ötletem.

-Mi lenne az?

-Balesetet szenved, amibe bele hal! Na mit szólsz?

-Úristen!

-Csak így lehet eltávolítani egy embert, különben nem kopik le! Beszélni meg nem lehet az ilyenekkel!

-Igazad van, úgy is buzi!

-De karácsony előtt? Hisz két hét és karácsony van! Nem lehetne utána!

-Én is az ünnepek után gondoltam! De ha karácsonyra el akarnak menni egy grazi kirándulásra, akkor megszevezhetjük most is.

-Akkor beszélj vele! Hívj, ha van valami!

Leitgeb elment Adamékhoz, most csak Tommy volt otthon.

-Adam Lambertet keresem!

-Csak én vagyok itthon!

-Mikor jön haza?

-Nem tudom!

-Fenébe! Te semmit sem tudsz! Eredj a szemem elől!

Tommy becsukta az ajtót és felháborodott, hogy ez így beszél. Inkább magában mérgelődött miatta.

 

Antonini mikor bement, elsírta magát, a botja hiányzott, így menni is alig tudott. Összeesett inkább, hisz annyit erőlködött, hogy be tudjon jönni. Björn látta mi van vele, gyorsan odaszaladt hozzá.

-Mi van veled, testvérem?

-Semmi! Ne foglalkozz velem!

-De mi az, hogy ne foglalkozzak veled? Bántott az az alak?

-Nem! Nem ő! Hanem Sauli, mert féltékeny, ezért megvert!

-Tessék?

-Jól hallottad! Megvert! Meglátott és odajött hozzám!

-Ki hozott haza?

-Az az osztrák vagy mi! A botomat és a telefonomat ellopta Sauli!

-A telefonodat itt hagytad, tehát szerencséd van. Majd veszünk egy másik botot.

-Nem akarok többé sehová se menni! Mindig ez történik velem!

Felment a szobájába, felhívta az osztrákot, mert akart valamit mondani.

-Szia! Luca Antonini vagyok és azért hívtalak, mert valamit mondani szeretnék!

-Oké, hallgatlak!

-A Saulit is tüntesd el, tudod aki megvert engem!

-Oké, köszi, hogy szóltál! Szia!

Letette a telefont.

Este Leitgeb visszament, hátha otthon van már Adam. Szerencsére ő nyitott ajtót.

-Jó estét! Miben segíthetek?

-Jó estét! Christoph Leitgeb vagyok és utazásokat szervezek Grazba!

Mutatkozott be, közben a kezében egy csomó katalógus volt.

-Grazba? Az meg hol van?

-Ausztriában.

-Jólvan, gyere be és megbeszéljük, hogy elmegyünk-e.

Beengedte, Sauli meglátta, ő már ismerte és fogalma sem volt, hogy mit keres itt.

-Te mit keresel itt?

Kérdezte meglepetten.

-Új munkám van! Kirándulásokat szervezek Grazba. Lenne kedvetek elmenni?

-Grazba?

-Igen.

-Hogyne! Minden vágyunk, hogy odamenjünk! Igaz, Adam?

Mondta kissé gúnyosan.

-Jaj, Sauli! Én komolyan el akarok menni, csak veled kettesben! Tommy se jön!

Ekkor a finn megörült.

-Komolyan mondod? Velem akarsz elmenni? Lucát el is felejtetted?

-Igen, rájöttem, hogy fölösleges kergetnem, úgy is utál! Nem fog soha sem szeretni!

-Végre rájöttél, szerelmem!

Megcsókolták egymást, nem zavartatták magukat, hogy van itt egy idegen. Ő meg nem nézte jó szemmel, hogy két férfi csókolózik az ő szeme láttára, de nem szólhatott semmit.

-Akkor elmentek?

Vágott közbe, hogy fejezzék már be végre.

-Igen! Milyen helyeket tudsz ajánlani?

-Ezekben a katalógusokban vannak ár és kirándulás ajánlatok. Itt hagyjak egyet?

-Igen, köszönjük! Kérhetek egy telefonszámot, ha eldöntöttük, melyiket válasszuk, akkor értesíteni foglak téged.

-Rendben! Én is kérhetek egy számot?

-Hát persze!

Leitgeb otthagyta a katalógusokat, majd elment. Érezte, hogy össze fog jönni neki ez a meló, csak még Antoninivel kell megbeszélni a pénzt. Fel is hívta, hogy találkozzanak valahol.

Antonini nem volt telefon közelben, mivel már este volt és fürdött éppen. Nesta meghallotta, hogy csörög a telefonja, be akarta neki vinni. Ez volt a kijelzőre írva: Osztrák hív. Ekkor ledöbbent.

-Milyen osztrák?

Utálta az osztrákokat, ezért se értette, mert ő úgy tudja, hogy Antonini nem ismer semmilyen osztrákot, de most ki akarta deríteni, ezért felvette a telefont.

-Hello, Christoph Leitgeb vagyok, és beszéltem azzal az Adam Lamberttel! Azt mondják elmennek Grazba. Ott hagytam nekik a katalógust, hogy válasszanak. Na mit szólsz?

-Egy pillanat, épp fürdik, de nekem is lenne pár kérdésem! Szerinted érdekel az minket, hogy elküldted azokat Grazba? Baromira nem érdekel minket az a kis buzi, aki nem tud leszállni rólunk! Addig sem fognak zaklatni, amíg el lesznek, tehát köszönjük a nemes cselekedetet, kedves Christoph!

-Lucával szeretnék beszélni, ha szabad!

-Mondtam, hogy fürdik! Hívd vissza később!

Letette, majd bekopogott a fürdőszobába, majd ezt kérdezte.

-Minden rendben van, Luca?

-Igen!

-Beengedsz egy percre?

-Igen, gyere be!

Nesta benyitott.

-Miféle osztrákokkal haverkodsz te?

-Miért?

-Mert hívott egy osztrák téged! Azt mondja, hogy beszélt Adammel, hogy elmennek Grazba. Tudsz te ilyenről?

-Nem, de ha elmennek, az nekünk csak jó! Menjenek csak Grazba!

-És ki az az osztrák, aki hívott.

-Segít eltávolítani Adamet az életünkből, hidd el, jót tesz csak. Ő hozott haza, amikor Sauli megvert, segített és el is vitt az orvoshoz, tehát már a barátom!

-Hát én óvatos lennék vele!

 

Adam el akart menni fürdeni, azonban egy elég furcsa dolgot látott ott, amin rendesen ki is akadt, ugyanis Tommy feküdt hason ájultan a WC előtt, és a kezében egy gyógyszeres üveg volt, amiből kiborult pár szem pirula.

Huszonegyedik rész

2012 november 17, szombat

Björn bement Federikához a börtönbe meglátogatni, hogy megnézze mi van vele. Federica el akarta mondani neki az igazat.

-Elmondom neked az igazat, még ha fájni is fog!

-Hallgatom.

-Igazad van, nem szerettelek, csak a pénz miatt voltam veled! Antonio azt mondta nekem, ha veled maradok, minden hónapban ad pénzt, ami nem kevés összeg. Csak ezért voltam veled, mert ő ezt akarta és fizetni is hajlandó volt érte.

Björn alig akart hinni a fülének, de be kellett látnia, hogy jól hallott, Federica átverte őt. Hogy is gondolhatta volna, hogy egy ilyen szépség tiszta szívből szereti őt. Ahhoz képest még mindig neki köszönheti, hogy új ember lett belőle. Azonban az önbizalma ismét a béka segge alá került, csak vissza ne szokjon a káros szenvedélyekre, az alkoholra és a drogra. Utóbbira nem valószínű, de az alkoholra könnyen visszaszokhat, most, hogy így maga alá került. Retteneteset csalódott, olyat, mint még soha. Sosem volt egy erős ember, csak szerette annak mutatni magát. Ha történt vele valami rossz dolog, képes volt mély depresszióba esni. Most pont ugyanúgy érzett, meg, hogy semmi értelme az életének, őt mindenki utálja. Minek is éljen? Egy csődtömegnek érezte magát. Ellökte magától a lányt, amint befejezte a mondatot.

-Hányingerem van tőled? Undorodom tőled és az apámtól, hogy pénzt ajánlott fel, hogy velem legyél, te meg belementél egy ilyenbe! De ez még nem minden, ráadásul végig hazudtál nekem, miközben te loptál, hazudoztál és csaltál! Hogy tehetted ezt?

-Elhiszem, hogy gyűlölsz, hisz meg sem érdemellek

-Persze, hogy nem! Az életbe ne lássalak többé és az apámat sem, aki a szeretőd! Remélem életed végéig a börtönben fogsz rohadni!

A fiú kiszaladt, mikor kiért, akkor kitört belőle a sírás, alig várta, hogy hazamenjen. Most már tudta, hogy az apja nem változott meg és még mindig rossz ember. Az anyjával is ezt csinálhatta, kezdte őt megérteni. Persze, hogy összeomlott, hogy elhagyta terhesen, csak egy dolgot nem értett még: hogy miért dobta el őket maguktól. Nem is akart rajta gondolkodni, inkább úgy döntött, hogy megbocsát az édesanyjának. Amint hazaért, azonnal a nyakába borult, magához szorította és kiengedte a könnyeit. Livia igen csak meglepődütt ezen a cselekedetén, mert nem gondolta volna, hogy az ő Alessandro fiacskája magához öleli valaha. Inkább nem szólalt meg, hanem hagyta, hogy kisírja magát a vállán. Majd csak utána kérdezett rá, hogy mi a baj.

-Mi a baj, kisfiam? Miért sírsz ilyen keservesen?

-Federica átvert engem, az apámmal szövetkeztek ellenem! Felajánlott egy hatalmas összeget neki, hogy járjon velem és ő csak a pénzért volt velem. Most vallotta be a börtönben. Ő lopta el az ékszereket is, amiből luxusvillát vett, azt akarta, hogy abban éljünk! Megtalálták nála az ékszereket, amikot visszavárásolt, és Amerikában akarta őket eladni, de a repülőtéren lebukott vele.

-Úristen, hát nem néztem volna ki belőle!

Nesta közbelépett.

-Én valamikor ismertem őt Rómában, akkor még gyerek volt, pénzük nem nagyon volt, de akkor is a pénzen járt az esze. Olyan szövegei voltak 12 évesen, hogy csak döbbenten néztem, hogy ő egy pénzes pasihoz hozzámegy és nem kell többé nélkülöznie. Már akkor is a pasikat nézegette 12 évesen.

-Egy igazi szajha!

Vágta rá Björn.

-Elhiszem, hogy csalódott vagy, de ez a nő nem érdemel meg téged, felesleges miatta sírnod.

-Egy szerencsétlen balek vagyok, akit csak kinevetnek a nők és megaláznak. Többé nem lesz barátnőm!

-Jaj, ne mondd ezt! Biztos vagyok benne, hogy megtalálod életed szerelmét, aki megbecsül és szeret.

-Nem, nekem ez nem sikerülhet. Lassan 30 vagyok és még semmi.

-Ne add fel, lehet, hogy neked később jön el az igazi.

Björn utána ezt mondta Liviának.

-Megbocsátok neked, anya! Most már megértelek, hogy miért tetted azt, hiszen apánk egy rossz ember, biztosan becsapott téged és elhagyott téged terhesen.

-Így volt, kicsim! Ne is menjetek annak az embernek a közelébe se, Lucát se engedd el, akármennyire is akar menni.

-Federica apám szeretője. Ezt tudtad?

-Nem, de nem is lepődöm meg rajta! Ne is foglalkozz vele most már! Nem éri meg!

-Szeretlek anya!

Majd adott az arcára egy puszit, amit Nesta megtapsolt.

-Gratulálok!

Egy kicsit később Antonini is lejön, mert már nem tud egésznap feküdni, mozgatnia kell a lábát, még ha elsőre nehezen is megy. Akkor látja, hogy testvérével nincs minden rendben.

-Mi van veled, Alessandro? Miért vagy ilyen bánatos?

-Federica elbánt velem, mindvégig hazudott. Tudtad, hogy apánk szeretője, és hogy felajánlott neki egy nagy összeget, ha jár velem, csak kizárólag ezért volt velem. Meg a hátam mögött végig hazudozott, képes volt innen a házból is lopni és a legjobb barátnője ékszereit ellopni, hogy jól éljen. Most ehhez mit szólsz? Milyen ember az ilyen?

-Ez tényleg undorító, ez a nőszemély többet nem teheti be a lábát ebbe a házba. Nem látjuk itt szívesen!

-Persze, hogy nem! Más kislány korában is gonosz volt!

Helyeselt rá Nesta.

-Nyugodtan sírd ki magad, majd megtalálod te is a boldogságot!

-Nem hiszem, annyi csapdába beleestem már az ostobaságom miatt. Elmegyek a boltba.

-Menj csak, szükséges van egy kis ennivalóra.

Esze ágában sem volt élelmiszert venni, piát akart, hogy egy kicsit megnyugodjon. El is ment a boltba, majd a parkba ment, ott elkezdte vedelni magába az alkoholt. Hazamenni nem akart, mert nem akarja, hogy lássák, hogy szenved és megint rászokott az italra. Már az sem érdekelte, hogy elalszik és reggelre megfagy. De inkább hazament holt részegen, mindenki ledöbbent.

-Úristen, megint ittál?

Szédelgett összevissza, mindennek neki ment, attól féltek, hogy esetleg az üvegajtós szekrénynek ütközik neki és leveri a porcelán dolgokat, így Nesta inkább lefogta őt és próbált lefektetni.

-Engedj el!

-Aludnod kell! Nem akarom, hogy kárt tegyél magadban!

-Hallgass rá, kérlek!

Könyörgött a testvérének Antonini. Björn végül lenyugodott és szétterült a kanapén, inkább békén hagyták, mert úgy tűnik elalszik. Nesta rakott rá egy takarót, talán reggelig fel sem kel.

Antonini elment fürödni, amikor már le volt vetkőzve, akkor kopogott valaki.

-Bent vagyok!

-Én vagyok az, Una! Beengedsz egy percre?

-De már meztelen vagyok!

-Ne zavarjon, hisz tudod!

-Jó, várj egy kicsit.

Magára tekert egy törölközőt és ajtót nyitott a nőnek.

-Mit szeretnél?

-Beszélni! Döntöttem!

-Miről kellett neked dönteni?

Kérdezte meglepetten a fiú. Ekkor Una megfogta Antonini karját, majd beljebb tolta a fürdőszobába, ő is belépett, becsukta az ajtót, majd magukra zárták azt. A fiú semmit sem értett ebből.

-Mi van?

-Döntöttem! Nem mehetek hozzá Sandrohoz, mert beléd szerettem!

-Te ezt hogy gondolod?

Antonininek is volt kiszemeltje, de ő nem beszélt róla senkinek, azt gondolta, ha egészséges lesz, akkor elkezd neki udvarolni, azonban nem várhatott, hiszen bármikor lehet barátja és akkor elúszott a lehetőség.

-Mi az, hogy hogyan gondolom? Nem megyek hozzá Sandrohoz, hanem hozzád!

-Nem árulhatom el a legjobb barátomat, kérlek értsd meg!

-Mit számít az? Meg fogja érteni!

-De nem lehet! Nem szeretlek úgy, Sandro meg mit szólnak hozzá? Nem csak rád, de rám is megharagudna és ezt meg nem szeretném!

-A szerelem mindennél erősebb! Ilyenkor senki véleménye nem számít!

-Én nem fogom elárulni a legjobb barátomat! Nem fogom tönkretenni a boldogságát!

-De ha nem szeretem, akkor miért menjek hozzá? Szenvednék csak!

-Akkor szakíts vele, de én nem fogok összejönni veled, ne haragudj, de én nem szeretném, ha megszakadna emiatt a barátságunk! Értsd meg!

-Neked csak az a fontos, hogy ki mit gondol rólad! Így nem lehet élni! És a saját érdekeidet meg háttérbe szorítod, mert mások véleménye fontosabb neked! De nem érdekelsz, csináld csak, de ezzel csak magadat őrölöd fel!

-Ez nem így megy! Képzeld el, ha mindenkit leszarnék, akkor egy önző dögnek tartana mindenki, és utálnának! Nekem fontos, hogy mások mit gondolnak!

-Nem érdekelsz! Én szakítok Sandroval, mert nem szeretem! Szia! Jó pancsolást!

-Menj ki! Te csak szomorúságot okozol mindenkinek és engem is bele akarsz ebbe keverni, de nem fog menni!

Una távozott, végül úgy döntött, hogy hozzámegy, így nagyobb eséllyel lehet a szerelme közelében és talán sikerül elcsábítania. Egyszer úgy is el fog gyengülni. Antonini megfürdött, jól esett neki a meleg víz. Közben arról a nőről ábrándozott, aki tetszett neki. Eltervezte, hogy holnap visz neki virágot. Majd mikor végzett, fogat mosott, utána bebújt az ágyba és a kedvenc könyvét olvasta, ameddig el nem álmododott. Ekkor bebújt a takaró alá és aludni készült. Amikor már félálomban van, ekkor valaki verte a csengőt, nagyon megijedt. Vajon ki lehet az? Ki nyomja ilyen hosszan a csengőt? Csak Adam lehet, megint zaklatni jött.

Nesta kinézett az ablakon, hogy ki az, de nem is lepődött meg rajta, persze, hogy Adam volt, mert senki más nem csöngett ilyen erőszakosan. Kiment hozzá, hogy elküldje.

-Mi a fenét akarsz itt ilyenkor?

Kérdezte kissé dühösen.

-Lucához jöttem!

Már este 10 óra volt.

-Ilyenkor? Képzeld el, ő már alszik ilyenkor és jó lenne, ha nem zaklatnád többé, mert teljesen ki van tőled készülve!

-Szeretném látni!

-Elég belőled! Nem láthatod, mert már alszik!

Becsapta az ajtót, majd bezárta. Adam kénytelen volt elmenni, majd próbálkozik holnap napközben.

-Ki volt az?

Kérdezte Livia.

-Az az átkozott Adam! Állandóan Lucát zaklatja.

-Valahogyan el kéne innen távolítani, így nem lehet élni. Ha nem áll le, fel fogom jelenteni zaklatás miatt.

-Ezt kell tenni, de csak ha nagyon eldurvul a helyzet. Most az lesz a legjobb, ha elmegyünk mi is aludni.

-Jó éjszakát!

-Neked is!

 

Reggel megint csöngetett valaki, Nesta felébredt rá, kinézett. Egy számára ismeretlen embert látott, kiment hozzá.

-Jó reggelt! Miben segíthetek?

-Jó reggelt! Liviát keresem és a két fiát!

-Jöjjön be, mindjárt szólok nekik!

Bekísérte a nappaliba. Antonio látta, hogy Björn a kanapén alszik, majd nem sokkal később már ébredezett. Mikor kinyitotta a szemét, akkor értesült, hogy az apja áll itt előtte, hirtelen azt sem tudta hol van, ezért nem szólalt meg, csak Antoniot bámulta.

-Szervusz, fiam!

Szólalt meg végül.

-Hogy kerülsz te ide?

-Beszélni szeretnék anyátokkal, meg persze veletek!

-Takarodjál innen! Federica a szeretőd és megkérted, hogy járjon velem és te fizetsz neki érte! Ennél gusztustalan dolgot még nem igen láttam ezen a világon! Hányingerem van tőled, de főleg abból a nőből! Biztos rád vár a börtönbe, menj és látogasd meg!

-Igen, megkértem! És tudod miért? Mert annyira esetlen voltál és szerettem volna, ha megjönne az önbizalmad, ami sikerült is, ha csak egy darabig is.

-Nem érdekel, jobb lett volna, ha egyáltalán nem jön meg, mert így csak nagyobbat koppantam és sokkal mélyebbre kerültem, mint ahogy régebben voltam!

Nesta ment szólni Liviának és Antonininek. Jöttek mindketten. Nesta kezében hozta le a lépcsőn Antoninit, mert elég sok idő lett volna, amíg lejön. Utána leültette a kanapéra Björn mellé.

-Mit akarsz, Antonio?

Kérdezte keményen Livia.

-Bocsássatok meg! Költözzetek hozzám és legyünk egy család! Livia, megkérem a kezedet, ugye hozzám jössz feleségül?

-Úristen, hogy van képed ilyet kérni tőlem? Gyűlölünk téged!

-Luca szeret engem! Igaz, Luca?

Nem szólalt meg.

-Válaszolj, Luca!

Szólt rá Livia, ő beszélt vele és reménykedett benne, hogy már ő is gyűlöli.

-Hát nem tudom, amit a testvéremmel tettetek Federicával, az megbocsáthatatlan, megaláztátok szegényt! Ha őt bántja valaki, akkor engem is ugyanúgy megbánt. Sajnálom, de már nem akarok rólad hallani!

-Hallottad? Már ő sem kíváncsi rád, húzd el a csíkot!

Antonio kisétált az ajtón. Minek maradjon, ha ennyire ki nem állhatják mindhárman már.

 

Reggeli után ismét csöngetett valaki, már elegük volt, hogy egy perc nyugalmuk sem lehet. Egy szőke hajú fiatalember állt az ajtóban, de nem Sauli volt az. Természetesen megint Nesta nyitott ajtót.

-Hello! Luca Antoninit keresem! Itthon van?

-Ki keresi? Azt sem tudom ki vagy és be sem mutatkozol!

-Christoph Leitgeb! Egy régi barátja!

Nesta furcsálta, egyáltalán nem volt ismerős neki a név, de azért szólt neki. Antonini sem ismerte, de megtévesztette az a bizonyos Leitgeb, hogy most ismeri-e vagy sem! Elhívta egy sétára beszélgetni.

-Elég furcsa ez nekem! Nem is vagy te olasz!

-Most nem ez a lényeg! Szállj be az autómba és majd elmesélem honnan ismerjük egymást.

Elindultak, mindenfélét összehordott, amin Antonini ledöbbent. Majd egy elhagyatott helyre vitte. Mikor kiszálltak, Sauli jött velük szembe.

Huszadik rész

2012 november 15, csütörtök

Björn és Federica taxival mentek a repülőtérre, azonban a rendőrség már ott várt rájuk.

-Álljanak meg egy percre!

-Miben segíthetünk?

-Ön Federica Nargi kisasszony?

-Igen. Mit akarnak tőlem?

-Letartóztatási parancs van Ön ellen, ezért le van tartóztatva ékszerlopás vádjával!

A lány kezéte bilincs került, a fiú meg csak nézett, mert ő tényleg nem értett semmit. Jól hallotta, hogy ékszerlopással vádolják, tehát itt akkor minden tisztává vált számára. Ennek értékéből vásárolhatta meg azt a luxusvillát. Most nagyot csalódott benne, mert mindvégig hazudott. Inkább hazament, nem akart erről beszélni senkinek sem.

-Hát te? Te nem Amerikába mentél Federicával?

Kérdezte meglepetten Nesta.

-De igen. Ez hosszú most, vissza kellett jönnünk, majd elmesélem.

-Federica hol van?

-Elment, majd jön. Luca hol van?

-A szobájában pihen.

-Köszönöm! Akkor fel is megyek hozzá.

Björn ment is, kopogott a szoba ajtaján.

-Gyere be!

Hallatszott odabentről a hang, így Björn benyitott.

-Szia! Nem zavarok?

-Nem, gyere be! Hogy hogy nem mentél Amerikába?

-Vissza kellett jönnünk, majd elmesélem! Írhatnék Adamnek, hogy mégis találkozzunk?

-Hát persze!

Írt is neki, hogy ma délután kettőkor a parkban, amire szinte azonnal választ kapott.

-Ott lesz a parkban kettőkor, ne felejts el menni.

-Odaadod a botodat?

-Igen, ott van az ágy szélén.

-Köszönöm, hidd el, én mindent megteszek, hogy ez az alak leszálljon rólad.

Ebéd után Björn elment készülődni, felvette a sapkáját, fogta a botot és indult is. Mikor odaért, akkor elkezdett sántítani és használni a botot, hogy hiteles legyen. Adam még nem volt ott, ezért leült a padra és várakozott. Tíz percet késett, Björn felállt.

-Késtél!

-Ne haragudj, csak feltartottak! Mit akarsz nekem mondani?

-Beszélni szeretnék veled egy fontos dologról!

-Nem ülünk be valahová? Meghívlak egy sütire meg egy teára.

-Köszönöm! Élek is vele, csak nehezen megyek. Tudnál segíteni?

-Hát persze! Karolj belém, ha lassan is, de oda fogunk érni.

Björn belé is karolt, azonban nem volt valami könnyű a sántát játszania, de a testvére érdekében meg kellett tenni. Mikor odaértek, be is ültek a kis vendéglőbe. Vettek két sütit és teát, majd leültek. Azonban Björn nem vette le a sapkáját.

-Nem veszed le a sapkádat?

Kérdezte Björn.

-Nem, mert fázik a fejem. Ne kérdezd, hogy miért, amúgy sem vagyok 100%-os állapotban.

-Oké, akkor térjünk a lényegre.

-Csak azt szeretném kérni, hogy ne erőszakodkodj velem, mert így mégjobban eltaszítasz magadtól. Ezt már évekkel ezelőtt is mondtam, amikor először találkoztunk. Emlékszel hogy viselkedtél velem?

-Igen, de akkor is már bocsánatot kértem!

-De most megint megcsináltad ugyanazt! Mi az, hogy hirtelen megcsókolsz? Tudod, hogy megijedtem?

-Elhiszem! Már mondtam, hogy bocsánat!

-Nem sokat változtál az elmúlt nem tudom hány évben.

-Dehogynem! Akik a közelemben voltak, azok mind azt mondták, hogy rengeteget változtam. Ha sok ideje leszünk együtt, akkor meg fogod látni!

-Azt szeretném kérni, hogy adj egy kis gondolkodási időt, ez nekem nagyon nehéz. Addig kérlek ne találkozzunk.

-Mihez kérsz időt?

-Még azt, hogy csak barátság lehet köztünk esetleg. Ehhez kéne nekem gondolkodási idő, hogy meg tudok-e ennyiszer bocsátani neked. Ugye megérted, hogy nekem ehhez idő kell.

-Persze! De miért kéred azt, hogy ne találkozzunk?

-Mert gondolkodási időt szeretnék kérni! Ugye nem nagy gond ez neked?

-Nem, de mennyi ideig szeretnél gondolkodni?

-Nem tudom, majd jelentkezem valamikor!

-Ja, persze! Aztán várhatok arra, hogy jelentkezzél, soha nem fogsz! Nem hiszek neked, kapsz egy hetet, többet nem!

-Mi az, hogy te megmondod kivel és kivel nem akarok találkozni! Megmondom őszintén, hogy soha többé nem akarlak látni, mert utállak! Hagyj engem békén örökre!

Adam megint begurult, nem engedheti el.

-Nem fogsz olyan könnyen elmenni most, mert lefoglak!

-Igen? Akkor én most el is megyek!

Björn felállt, fogta a botot és indult is volna, de Adam lehúzta a fejéről a sapkát. Ekkor látta, hogy nem is vele beszél, hanem a klónjával, ahogyan ő nevezi.

-Te az a gazember klón vagy! Hogy mered elvenni a személyiségét? Börtönbe fogsz kerülni!

-A testvérem érdekében teszem és jobb, ha tudod, de ő kért meg erre! Most is bántottál volna, ha nem tudod meg az igazat, vagy, ha ő jött volna el és nem én! Ez így nem mehet tovább! Nem engedem, hogy zaklasd, nem igaz, hogy tőled nem élhet nyugalomban!

Björn el is ment, elege volt már ebből, és csak reménykedni tudott, hogy Adam nem követi. Azonban ez nem így volt, egészen hazáig követte, majd gyorsan bement.

-Ez sosem fog lekopni!

Felment Antoninihez, csak ő volt otthon.

-Na, hogy ment?

Érdeklődött.

-Lebuktam!

Mondta idegesen Björn.

-Nem fog lekopni, hazáig követett, valahol a ház körül lehet. Ne nézzünk ki!

Becsöngetett, ők ketten lekapcsolták a villanyt és ki sem néztek, azt várták, hogy menjen el, de egy órán keresztül csak csöngetett. Közben hazajött Nesta, mikor Adam látta, hogy jön erre valaki, gyorsan elbújt. Mikor kinyitotta az ajtót, gyorsan beszaladt. Nesta nagyon megijedt.

-Úristen, a szívbajt hoztad rám!

-Bocsánat, nem akartalak megijeszteni.

-Mit akarsz?

-Lucához jöttem, most már nem dobhatsz ki! Hol van?

-A szobájában, de nem hiszem, hogy látni akar téged!

-Érdekel az most engem?

Félrelökte a Nestát, majd felment. Annyi szoba volt itt, hogy nem tudta melyik az övé. Benyitogatott mindenhová, amíg meg nem találta.

-Te mit keresel itt?

Kérdezte Björn felháborodottan.

-Hogy mertél bejönni? Azonnal takarodjál ki!

-Átvertél engem és téged senki sem kérdezett! Lucára vagyok kíváncsi és nem rád! Szeretnék vele négy szem közt beszélni! Menj ki!

-Nem hagyom, hogy bántsd!

-Majd ő eldönti, hogy akar-e velem beszélni!

-Luca, akarsz ezzel beszélgetni?

Egy perc csönd, Adam sürgette.

-Válaszolj!

-Nem akar veled beszélni, menj el!

Szólt közbe Björn.

-Téged ki kérdezett?

-De láthatod, hogy nem kíváncsi rád, te meg itt erőszakoskodsz!

Majd végül Antonini is megszólalt.

-Elbeszélgetek veled, Adam! Alessandro, megtennéd, hogy kimész egy percre?

Kénytelen volt, közben húzta a száját. Odament Nestához.

-Hogyan lehet kipaterolni ezt az senkit? Nem tud lekopni!

-Nem tudom, nem egy könnyű eset.

-Minek engedted be? A te hibád.

-A frászt hozta rám, mikor kinyitottam az ajtót, ő beszaladt a lakásba. Nem lehetett már kidobni, mert már rohant fel.

-Luca beszélget vele, hallgassuk ki! Kiküldött, mert négy szem közt akar vele beszélni.

-Nem hallgatom ki más beszélgetését.

-Jó, de akkor ne mondd el, hogy én kihallgattam.

Björn az ajtó elé állt és hallgatózott.

-Nem tudok nélküled élni, Luca! Miért utasítasz vissza?

-Mert nem érted meg és továbbra is erőszakodkodsz! Felajánlottam, hogy barátok lehetünk, de te nem bírtál magaddal. Sok éve nem láttalak és minden előzmény nélkül megjelensz és megcsókolsz. Milyen dolog ez?

-De azóta már bocsánatot kértem, tényleg megváltoztam! Döntsd el, mert akkor dobom Saulit.

-Még mindig nem érted, hogy köztünk nem lehet szerelmi kapcsolat? Szerinted bárki elfogadná ezt a környezetemben? Nem akarom, hogy bántsanak, de amúgy sem vagyok meleg, ezért nem szeretném!

-Most az emberek véleménye miatt csinálod? Kit érdekel mit gondolnak, az a lényeg, hogy mi felvállaljuk és így érezzük jól magunkat! Nincs titkolni valónk, össze kell jönnünk!

-Még egyszer elmondom, hogy nem vagyok meleg! Nem jut el az agyadig! Vagy barátság vagy semmi! Válassz!

-Akkor ezek szerint adsz még egy esélyt a barátságra?

Antonini bólogatott, ezért Adam felugrott mellé az ágyra és magához ölelte.

-Tudtam, hogy te rendes fiú vagy!

-Most menj el!

-De most nem barátok vagyunk? Erre meg elküldesz?

Antonininek már elege volt belőle, nem tudott vele mit kezdeni, ha azt mondja többé nem akarja látni, akkor zaklatja, ha azt mondta, hogy barátok lehetnek, akkor meg nem akar lekopni és éjjel-nappal vele akar lenni. Most akkor mit tegyen? Amikor nem volt itt, akkor az interneten írt neki folyton, az is már az agyára ment.

-Nem küldelek el, csak most pihenni szeretnék!

-De ez most mire jó? Egésznap fekszel! Csak beteg leszel!

-Amúgy sem vagyok jól, légy szíves menj el!

-De az ember nem hagyhatja szarban a barátját, ezért itt maradok!

-Nem vagyok bajban, vannak itt elegen, akik vigyáznak rám, ha kell! Nem kell aggódnod, nem lesz semmi bajom! Majd hívlak, ha szükségem van rád!

-Soha nem fogsz hívni!

Björn berontott, már nem bírta ezt.

-Nem hallottad? Menj el! Pihenésre van szüksége, még nincs teljesen jól! Nem jut el az agyadig, vagy mi a fene van veled?

-De a barátok mindenben támogatják egymást.

-A barátok nem lógnak egymás seggében egésznap. Ha az egyik egyedül akar maradni, akkor a másik tiszteletben tartja és elmegy!

Kénytelen volt elmenni.

-Szia, Luca!

Mikor kiment a házból, odakint Tommy és Sauli várta.

-Ti meg mit kerestek itt?

-Megint ahhoz a Lucához jöttél és minket meg elhanyagolsz!

-Dehogyis! Megnyugodhattok, mert ki nem állhat engem!

-Akkor minek jössz ide folyton? Könyörögni neki?

-Valami olyasmit, de inkább ezt harcnak nevezném!

Saulinál betelt a pohár.

Nálam betelt a pohár, Adam! Elegem van a Lucácskádból! Én foglak dobni, ha nem hagyod abba ezt! Amúgy meg tudom, hogy imád téged, ha utálna, be sem engedne!

-Pedig nincs igazad! Én rontottam be amúgy, nem engedett be senki. Ha már bent vagyok, nem dobnak ki!

-Nyomulsz, mint az állat. Csináld csak, így több eséllyel mész majd az agyára. Ha szakítunk, bárkivel szívesen látlak, kívéve vele!

-Ezt nem teheted! Onnantól már semmi közöd nem lesz hozzá!

-Én fogom megölni a két kezemmel azt a patkányt! Tönkreteszi a kapcsolatunkat, és te inkább őt választod!

-Hogy mersz így beszélni róla? Most azonnal eltakarodsz, mert mára már nem kérek belőled!

-Biztos, hogy azt akarod! Azt lesheted, de fogalmad sincs mire készülök!

-Kotródj már el!

Adam arrébb lökdöste Saulit, végül elment. Már csak Adam és Tommy maradtak ott. Tommy higgadt maradt, hiszen számára úgy tűnt, hogy elérhetetlen Adam, tehát inkább várt türelmesen. Tudta, hogy az erőszakodkosással nem ér el semmit, sőt inkább úgy fog járni, mint Sauli.

-Menjünk, Adam!

-Holnap visszajövök! Szerinted miért mondta, hogy lehetünk barátok, ha utána elküld?

-Miért nem tudod őt elfelejteni?

-Mert nem bírom, hiába próbáltam, de nem ment.

Hazamentek.

 

Antonini elsírta magát, elege volt Adamből, Björn bement hozzá, látta, hogy baj van.

-Miért sírst?

-Elegem van Adamből, nem képes lekopni! Teljesen kikészít!

-Megértelek!

Magához ölelte testvérét.

Másnap Björn bement Federicához a börtönbe. Nagyon mérges volt rá, nem az a lány volt, akinek megismerte. Teljesen más arcát mutatta neki és most magyarázatot kért a tetteire.

-Szia Alessandro! Haragszol rám nagyon?

-Nem arról van szó, hogy haragszom, hanem, hogy rettenetesen csalódtam benned! Te nem az a lány vagy, akinek megismertelek! Hazudozó szajha vagy, ebben biztos vagyok! Szerettél engem vagy csak azt is megjátszottad?

-Elmondom neked az igazat, még ha fájni is fog!

-Hallgatlak!

-Igazad van, nem szerettelek, csak a pénz miatt voltam veled! Antonio azt mondta nekem, ha veled maradok, minden hónapban ad pénzt, ami nem kevés összeg. Csak ezért voltam veled, mert ő ezt akarta és fizetni is hajlandó volt érte.